Irodalmi Szemle, 1973
1973/3 - Keszeli Ferenc: Szeptemberi hó
— Ml van, megőrült, álljon meg! — lihegtem, de a traktor már mellettünk püfögötf. a lány meg csak szaladt. — Megverik! Ezek az állatok, a traktor... Kapcsoltam. A püfögés elhallgatott, s a traktor nyikordulva megállt. Férfiak ugráltak le róla, és körülvettek. A lány meg rohant, és segítségért kiabált. Én egy pillanat alatt felmértem a pontos helyzetet: utánam jöttek a faluból. De hát mit akarhatnak tőlem ezek az őrültek, ki bántotta őket...? Hárman voltak. ... egy pillantás a lány után, egy pillantás a támadókra, s ekkor az egyik már rúgott is felém. Annyit még felfogtam, hogy sietnek, szorulnak ők is, mert annyira nem alhat egy város, hogy a lány kiabálására ne ébredjenek föl... És elért az első ütés. Megszédültem, de nem estem el. Rövid volt a támadó karja. Rúgtam, csaptam egyet, és futásnak lendültem. Tíz lépés után elgácsoltak. Arccal a kőre estem, és úgy maradtam. — Állj fel! Megpróbáltam. Nem ment. Hátamon megmarkolták a kabátot, s egy erős marok fölemelt. Sikerült megállnom. Arcomon éreztem a vért, húsomban az apró vágott köveket. Azt hittem, most már nem ütnek meg. Nyúltam a zsebembe zsebkendőért, s akkor megint egy ütés. Nem estem el. Valaki állt a hátam mögött, támasztott. Az egyik férfi már a traktor felé futott. Aztán még egy ütés, aztán a traktor csaholása ... Észnél voltam. A penge véletlenül akadt a kezembe, s úgy, hogy ujjamból vért fakasztott. Már futás közben is gondoltam rá, de úgy emlékeztem, (kitettem a mosdóra... A férfi két kézzel elkapta a galléromat, szorított, nyomott hátrafelé. Lökött rajtam, és lendült a karja, és lendült az enyém is. Azt még fölfogtam, hogy a penge talált, s hosszan, mélyen hasított a húsba. Többre nem emlékezem. Két hónap múlva a börtönorvos ítélőképesnek talált, és január nyolcadikára kitűzhették a tárgyalást. Vádlottként öten álltunk a bíróság előtt. Űk hárman, a sofőr, meg én. A tanúk közt ott volt a platinafogú kocsmáros, a tanítónő, a lány, akit Blanka Hrivüákovának hívtak, meg vagy hat ismeretlen arc. Egyikük talán a szálloda portásasszonya lehetett. A tárgyalás előtt egy hónappal még csak annyit tudtam, hogy összetévesztettek egy orvossal, aki tíz hónappal a velem történt események előtt elgázolt abban a faluban egy fiatalembert, a falu büszkeségét, a járás legjobb futballistáját, aki a helyszínen, ott a kocsma előtt azonnal szörnyet halt. Az orvos négy év börtönt kapott, a tárgyaláson ott volt a fél falu, s tiltakoztak az enyhe büntetés ellen. Az ügyet újratárgyalták, de érvényben hagyták a korábbi ítéletet, a négy év büntetést. A sofőr azt állította a kocsmában, hogy ott a buszon a gázoló orvos, kiről korábban is hallotta már, hogy szabadlábra került, mert sok pénze van. Kiderült az is, hogy Blanka Hrivňáková a halott futballista húga, s hogy támadóim között ott volt a bátyja is. Hogy azért vitt el a szállodaszobáből, mert azok hárman közben nála jártak, engem kerestek, s a lány tudta — bár nem ismert és az orvost sem látta soha — ha megtalálnak, annak szörnyű vége lesz. S hogy támadómnak nem volt életveszélyes a sebe, azt még a legelején megmondták, mikor négy nap után eszmélethez tértem. Hogy a penge szeme sarkától az áliáig mélyen felhasította az arcát, de szerencsére a halántékeret nem sértette meg. Mert ha úgy történik, belehal. Két napig tartott, amíg a tárgyaláson a legapróbb részletek fölelevenítésén keresztül összeállhatott előttem az esemény teljes képe, minden mozzanata, minden összefüggése. Az első napon a börtönből odahozták és kihallgatták a részegen gázoló orvost is, aki korántsem megtévesztően, de valóban hasonlított rám. Az ügyet a bíróság lezárta, de bennem egy életre nyitva marad. Az öt vádlott közül egyedül én kaptam feltételes büntetést.
