Irodalmi Szemle, 1973

1973/1 - Petőfi Sándor: Úti jegyzetek

alatta: restauráció. — Eredeti vígjáték 4 felvonásban. Irta Nagy Ignác a tudóstársaság költségén.’ No lám! azt nem is tudtam, hogy iratnak színművek a tudóstársaság költségén. És most haladék nélkül menjünk Rima-Szombatba, hova a nemesség is begyül nemsokára. De addig még ugorhatunk egyet... Pestig.

Pesten október 10-én 1844. nagy dolog ment végbe, mit a világtörténetirók nem fognak emlitetlen hagyni... játszottam a nemzeti színházban Szigligeti .Szökött katoná’-jában Gémesy nótáriust. Azt beszélik, hogy megbuktam benne... de ez nem igaz, mert... én nem hiszem. S ez, azt tartom, elég ok a föntebbi rosszindulatu állítás megcáfolására. Az igaz, hogy e helyett: Julcsa kisasszony a menyasszony’, ezt találtam mondani, hogy Julcsa kisasszony a vőlegény’ hanem ennél bolondabbakat is szokott mondani Lendvay, aki pedig meglehetős színész. Szóval: nem buktam meg, s játék után egész diadalérzettel mentem vacsorára a Komlóba. Itt kötöttem barátságot borozás közben két gömöri fiatal emberrel. Sz. Lajossal, aki igen jó fiú, hanem a felesége még szebb, mint ő; és H. Jancsival, akire az ég úgy árassza mindennemű áldását, mint ő árasztja magába a bort. — Ebből az egész históriából pedig, urak, azt akarom kihozni, hogy Rima-Szombatba érvén, először is eme két barátomat iparkodtam megtalálni. És csakugyan akadtam a megyeház előtt egy ismerős arcra a sok idegen között.

— Egy szóra kérem... — szólítám meg, őt félrevezetve.

— Tessék.

— Hogy híják önt?

— H- János ...

— Hát hisz’ úgy ismerjük egymást, én Petőfi...

— Te vagy pajtás? most ismerlek ...

— Különben nem csoda, ha mingyárt nem ismertünk egymásra; ködös idő volt, mikor megismerkedtünk stb.

Nagyon sajnálnám, ha mindez érdektelen volna a nyájas olvasó előtt. Én elbeszéltem, mert előttem igen fontos esemény, miután H. barátom látott el R.-Szombatban létem alatt szállással, mi nem csekélység tisztujítás idejében, mikor a galambházak is meg vannak rakva vendégekkel. H. barátom házánál tettem véletlenül egy nevezetes

„Gömörön megszálltunk. Kettőt talál tam, mi figyelmet érdemel, a torony s a temető.“