Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - FIGYELŐ - Zalabai Zsigmond: Egy nemzedék erőpróbája (Fekete szél; Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája)
egy nemzedék erőpróbája (Fekete szél, Fiatal szlovákiai magyar prőzaírók antológiája; Madách 1972) „Véleményem szerint, novellaíröinkat a fejlődésben, korszerűsödésben főképpen két fogyatékosság fékezi: az egyre inkább elavuló formai tradíció nyűgei és a mai, korszerű tematika hiánya“ — Irta 1961-ben a Szlovákiai magyar elbeszélők című antológia bevezetőjében Turczel Lajos. Nos, azóta sok víz lefolyt a Dunán, több mint egy évtized telt el, s a hatvanas évek második felében feltűnt egy új prőzaíró gárda, amelyről sok mindent (pozitívumokat is, negatívumokat is) el lehet mondani, kivéve a fenti megállapítást. Ha az 1961-es antológia stílustörekvéseinek egyhangúságát a homok- sivataghoz hasonlítanám, akkor a Fekete szél sokszínűsége a virágos rétet idézi. (Más kérdés — de erről majd menet közben —, hogy itt-ott bogáncs és gyom is ékteleníti.) Fiataljainkkal novellisztikánk a differenciálódás, a sokrétűbbé válás útjára lépett. Az antológiában szereplő tíz új név: tízféle stílustörekvés, többségében a „tradíciók nyűgeitől“ szabadulni akaró új hangok kánonja. Bereck József két novellával szerepel, s közülük a Türelem, úgy vélem, még csak csíráit hordozza annak a törekvésnek, amely a Vihar előttben már meg is valósul, mégpedig szuggesztív módon. írásainak két fő összetevője a pontos környezet- és lélek- rajz. Az előbbin belül a helyi színek, a regionális jellegzetességek kiemelésére törekszik, s ez nemcsak érdekes, hanem egyúttal értékes célkitűzés is. Érdeklődése a lélek — nem freudi értelemben vettl — mélyrétegeinek föltárására irányul. A belső történéseket pontos és plasztikus módon vázolja; Vihar előtt című novellájában az olvasó számára nem a látványos és zajos cselekmény (kocsmai verekedés) részvevői, hanem a narrátor emelkedik hőssé, az írás lényegét hordozó központi figurává: „... nem mertem senki szemébe nézni, mert a tekintetek azt követelték volna tőlem: Fiatal vagy, erős, lépj közbe, ne tűrd ezt a disznóságot.“ Lelkiismeret-furdalását, passzivitása miatt érzett bűntudatát semmi sem enyhíti, sőt — s itt fonódik össze hitelt teremtő egységgé környezet- és lélekrajz! — a vihar után fellélegző-felszabaduló falu látványa még inkább súlyosbítja. A Vihar előtt — ismételjük meg: pontos környezet- és lélekrajza, hiteles atmoszférája, sikerült <kompozíciós megoldása s nem utolsósorban a benne fölvetett erkölcsi-magatartásbeli probléma plasztikus ábrázolása révén — a kötet egyik legjobb darabja. Fülöp Antal Háromnaposokja az antológia kevés valódi, a szó klasszikus értelmében vett novellájának egyike. „A novella egy ponton ragadja meg témáját és ezt a pontot fokozza egésszé: igazsággá“ — tömöríti a műfaj lényegét Fábry Zoltán. Fülöp vonal- vezetése, cselekménybonyolítása — bár kezdő íróink között is a legkésőbben indulóról van szó — biztosságról tanúskodik. Már a 'kezdőmondata (És Gedeon egyre csak várt!) feszültséget teremt, érdeklődést vált ki. Rakparti zsákhordók között játszódó írásának témája egy nehezen, emberfölötti munkateljesítménnyel kivívott barátság születése, Gedeon közösségbe illeszkedésének története, melyet a fiatal szerző tömören, drámai módon, az események csúcspontjainak kiemelésére szorítkozva ad elő, így fokozva az „egyetlen pontot“ (a küzdelmet) „egésszé: igazsággá“ (a küzdelem igenlésévé, az emberi harc értelmes voltának felismerésévé). Keszeli Ferenc, a Kristálytiszta szombat és az Elnapolt holnapok című írások szerzője, önvizsgáló hősöket állít elénk, akik az ember közi (barát és barát, férj és feleség, anya és fiú közötti) kapcsolatokban próbálják megérteni, felmérni magukat. Novelláit szenvtelenség, visszafogottság, hűvös hangvétel jellemzi, mintha a Brecht-drámák „elidegenítő“ módszerével élne, hogy lefojtsa az olvasó érzelmi reakcióját s inkább figyelő
