Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
Aich Péter alapállás fekete nap árnyékában ágy feküdtünk kongó fővel téglát raktunk a fejünk alá ágyékunkon lepedővel s ittuk a bort zavartalan szemünk itt-ott fennakadt az ágak közt lombként hajlott fölénk átlátszó testünk üveges szeme a bárányfelhőkből rózsák potyognak közénk véletlenül elszóltuk magunkat: szeretlek — szeretlek s a szavak mint kövek kerültek a túloldalra cipőmet a csalán csípte s figyeltük a rozsdásodást avagy a gyerekek örökké játszanak üresen feküdtünk üresen feküdtünk téglával fejünk alatt és nagyon sok felhő szállt nagyon sok bor fogyott találgattuk fény-e az átlátszóság (1970). Tóth László jelenlét egy barlangban egy rosszul fűtött szobában egy ölelésben a hajnali hírek s a rímtelen bokrok közti dadogásban a kép kinyílt éjszaka héja megrepedt s a repedésben akár egy élen állsz — altamirában megkondulnak a harangok egy fészek röppen el fölötted madarak zuhannak a lábad elé madarak az élre rá rétekről kövér legelőkről
