Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
leváltak a barmok ahogy kígyók levedlik bőrüket a homokos partján bodzafa füstölög kopott hegedűtök a táj apró falvak homlokára karcolt fakereszt a kép kinyílt órainga-est leng beleng az ablakon apád s anyád arcán elmozdulnak-találkoznak a mutatók: megbámult rögös lett az ég mint aki elindul ithakából megtérni ithakába benépesültél kézzel faekével benépesültél e lakatlan éjszakával rozsdamarta vértekkel benépesültél apáiddal s anyáiddal magasodj! magasodj hát ahogy a tornyok ha térdre rogynak és így magasodnak önmagukba s vissza —: túl akár önmagukon magasodj a repedésben esik esik vérrel esik kínnal a kép kinyílt már negyven napja már négyezer arcod sáros már negyvenezer lábbal lépnél ó negyvenezer lábbal negyvenezer állatoddal ó ezek az özönvíz előtti s özövíz utáni özönvizek nyelved bárkáján a szavak agyagban üreg lépj! lépj hát ha lépsz minduntalan a kenyérbe lépsz — lépj! — akkor is ha kenyérbe harapsz és kézen fognak a te fogaid és elindulsz benne a te fogaiddal elindulsz benne a te zsigereiddel minden lábaddal minden utaddal indulsz minden idegszáladdal egyszerre indulsz el meredek úton magasodj — föl! — a gyökerek a hangok felé fogaid vezetnek fogaid harminckét kópéként terelnek a kép kinyílt! elindulsz kezeddel elindulsz lábaddal arcoddal indulsz el mint aki elindul ithakából megtérni ithakába (1972)
