Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Simkó Margit: Bertold Brecht és a Berliner Ensemble
teli zseninek és olyan embernek mutatja be, aki tudatában van a tudomány és az emberiség iránti felelősségének: „Aki nem ismeri az igazságot, az csupán együgyű. De aki ismeri, és hazugságnak mondja, az gonosztevő.“ Két fontos tényező világítja meg Brecht szigorát. Hazája nemegy balodali értelmiségije, a fasizmus gazságainak tudatában is, föladta elveit, behódolt. És ami még jobban befolyásolta: az amerikai hadvezetőség ledobatta az első atombombát. „Máról holnapra másképp olvastam az új fizika megalapítójának életrajzát. A bomba pokoli hatása Galilei konfliktusát kora hatalmasságaival szemben új és élesebb megvilágításba állította.“15 A látványos Broadway előadásokon nevelődött amerikai közönség unalmasnak találta Brecht színpadát, pedig ekkor már sok amerikai kiadó érdeklődött művei iránt. Brechtnek kilátása volt arra, hogy érvényesüljön, sorsa azonban közbeszólt. 1947-ben megidézik az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. Brecht ugyan megvédi igazát, de azonnal elhagyja Amerikát. Egyéves svájci tartózkodás következett, majd — tizenötéves emigráció után — Brecht visszatért hazájába. A Deutsches Theaterben 1949. január 11-én, hosszú próbák után, Dessau új zenéjével színre került a már klasszikusnak számító Kurázsi mama. A siker elsöprő volt, s ha nem is hivatalosan, de ez volt a Berliner Ensemble megszületésének órája. A Grimmelshausen elbeszélése nyomán írt mű valóban eléri Shakespeare színvonalát. A tizenkét jelenetből álló krónikában megmutatkozik Brecht ragyogó emfcerismerete,. szellemessége és sokoldalú művészi képessége. Eloszlatja azt a tévhitet, hogy a brechti epikus színház eltörli a drámaiságot. Brecht epikus színháza nem a drámaiság megszüntetését, hanem annak megújítását jelenti. Visszatérés ez — természetesen korszerűeszközökkel — ahhoz a szabadabb dramaturgiához, melyet Shakespeare képviselt.. Brecht ebben a művében jellegzetesen nemzeti tárgyat dolgoz fel, bemutatja az őskatasztrófát, amely a német nép történelmében a csapások láncolatát vonta maga után. Nyugtalanító, agitatív, a gúny, a szatíra, a dráma eszközeivel lázit a háború és a militarizmus ellen. Brecht nemcsak az elnyomókkal, hanem az elnyomottakkal szemben sem kíméletes, rámutat hibáikra, gyengeségük okaira, aktivizálni igyekszik őket. 1954-ben a régi schifferbauerdammi színház teljesen átalakítva, a technikai minden vívmányával fölszerelve, 250 fős össz-személyzettel áll Brecht rendelkezésére. Az intéz- mély élére a berlini népművelési 'minisztérium az írót mint művészeti vezetőt, a kiváló színésznő feleséget, Helene Weigelt mint igazgatót állította. Brecht maga köré gyűjtötte a tehetséges fiatalokat, dramaturgokat, írókat, költőket, a Deutsche Akademie dér Künste — Németország vezető kulturális intézete — hallgatóit, köztük Manfred Werwerthlt, Egon Mon'kot stb. Kevés művésznek adatott meg, hogy egy kegyetlenül nehéz élet után minden művészi vágya teljesüljön. Brecht azonban eredményei, legnagyobb kitüntetései — államdíj, nemzetközi békedíj stb. — ellenére is megmaradt egyszerű, csak a munkájának élő embernek. Az Ensemble előadásainak, próbáinak minden mozzanatát írásban örökíti meg — Modellbücher, Theater- arbeit, Versuche —, rendelkezéseit hangszalagokra rögzítik. Alapvető gondja továbbra- is a háború és a fasizmus elleni küzdelem. Olyan színésznagyságok, mint Helene Weigel, Ernst Busch, Angelika Hirwitz, Regina Lutz, Gisella May — a Brecht—Weill— Eisler—Dessau daloknak ma is tündöklő interpretálója — alkották az Ensemble együttesét. Innen indult a Berliner Ensemble diadalútjára Európa minden nagyvárosába, és ide özönlött a színházi szakemberek elitje, hogy lássák BreChtet munka közben. A Berliner Ensemble előadásai a tökéletesség határát súrolják. Ennek titka maga Bertold Brecht, aki a rendezéstől és a színészektől 'a maximumot követelte. Elsősorban, az élet megfigyelését: ... ne távolodjatok el, bármennyire tökéletesítitek művészeteteket, túl messze attól a mindennapi színháztól, amely az utcán játszódik le ... 15 B. Brecht: Stiícke
