Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Simkó Margit: Bertold Brecht és a Berliner Ensemble

A Beliner Ensemble színészeinek nemcsak a szerepfelépítést és beszédtechnikát Scellett elsajátítaniuk, hanem — mivel a brechti művekben a daloknak, a korátoknak is fontos szerepük van — akadémiai fokon kellett uralniuk a hangszerkezelést és az éneklést is. Ezenkívül érteniük kellett a tánchoz, a pantomimjátékhoz. Sokoldalúságuk jutalma az volt, hogy a rendezővel egyenrangúan szólhattak bele a szerepfelfogásba. Brecht meg is 'kívánta a színészeitől az ellenvéleményt, mindig készen állt a vitára.

Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Egyik legszebb költeményét szinte végrendeletnek is tekinthetjük:

Én szívesen lennék bölcs is.

Régi könyvekben ott áll, mi a bölcsesség:

A világ harcától elhúzódni s a rövid időt Félelem nélkül tölteni el.

Erőszak nélkül megférni.

Rosszért jóval fizetni.

Vágyakat nem kielégíteni, hanem elfelejteni, Ezt tartják bölcsességnek.

Mindezt én nem tudom:

Valóban, én sötét időkben élek!

Az utak mocsárba vezettek az én időmben. Szavam elárult a gyilkosoknak.

Keveset tehettem. De az uralmon levők Nélkülem biztosabban ültek, ezt reméltem én. így telt el az időm Ami a földön nékem adatott.

Az erő kevés volt. A cél Messze a távolban.

Tisztán látható, ha részemre

Alig elérhető is.

így múlt az időm

Ami a földön nékem adatott.

Amellett tudjuk jól:

Az aljasság elleni gyűlölet is Eltorzítja az arcot.

A jogtalanság feletti düh is Rekedtté teszi a hangot. Oh, mi,

Akik a földet barátságra akartuk előkészíteni MaguDk nem tudtunk barátságosak lenni.

Ti azonban, ha eljön az idő,

Hogy ember az embernek segítője lesz, Gondoljatok ránk Elnézéssel.

B. Brecht: An die Nachgeborenen (részlet) Svendborger Gedichte