Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
Gál Sándor Batta György a kútnál Járok ide a kúthoz vizet merek körül a csend homokja pereg iramlanak a percek s a távoli ég az őszi tájak pompáját meri mint én a vizet S csendet a jajt két kannámba s mire hazaérek a földig rogyok mert nehéz ilyen két teli kanna már itt Európa legközepén itt ahol a pincesor órája negyedszázadot késik s a dombnak dőlt házakban folyik a tálján leve Odébb egy házban nyolcán laknak A ház fél teteje ép csak s a tört cserepek közt sárga potrohú darazsak raja fészkel Nő a gyom szemétkupac perel a reménnyel s a széllel mely egyedül tisztogatja ezt a tájat Csak igy nézem míg a kútnál állok ahogy a lassan mozgó embervilágok sorsát túlnövi a kor A kút fémesen csikorog s a víz folyik folyik egyre erre az elmúlásra ítélt negyedre ahonnan az ész buzgón menekül Itt élek mégis Ki tudja milyen törvény hozott ide milyen parancsa a szívnek, agynak hogy akár ez a kút itt maradjak végig ha kell hát egyedül mindennek folytatásnak Napéjegyenlőség (19661 szendergö öreg Két inas ujja közt a cigaretta is elaludt. Kék takarócskaként teríti be füst s hamu. A görbebot is szunnyadoz. Fogantyúja s a szára a legegyszerűbb képlet, mely az emberi létre van csinálva: kiröpülsz a világba, szökkensz, akár a szár, a csillagig, s ha éveid órája lejár, a föld felé mutat a fogantyúszár. Napenergia hajtotta legyek röpködik körül s darazsak, csak nagyon halkan, nesszel, megszokták már, zajt ne csapjanak, mert kiült az öreg a ligeti padra s álmodik. Füstben, csaták morajában jár megint. Tölti a puskát. Céloz. Lő! Csodák csodája! Virágot nyit a puskacső! A Virágot nyit a puskacső (1965) című kötetből
