Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantológiája
a fekete madár napjai Első nap Zöld jelek A tétova fényben a földig emelkedek Rongyos a ruhám rongyos a cipőin fekete madár fekete madár szívemen körmöket nevelő Nem jön már értem senki Senki sem jön már értem Se te Se más Sem ő Második nap Az a lány fekete szemének parazsát dobálja a szívemre Az a másik már csak ásít A zöld jeleket író erdő végtelen csendes áramkörébei tapintható a szomorúság Harmadik nap Ez a madár itt röpköd évek óta Reggel a hegy mögül jön hátáról a sárga tallér nyilazza a vidéket Hová fussak hová hol verjem fel a sátrat hogy védjem Meg a szíve* A madár a madár mielőtt amott a tóra hullna inni fekete szárnyával meglegyinti a tájat Negyedik nap Megszólal a harang A szomorúság gyűrűi kilépnek a fából és körülfolyjak a vidéket A fénnyel vert napok elosonnak s a nagy szikla alatt lapuló csend a szívemet tenyerére veszi Fekete madár Fekete madár Az érthetetlen tiszta kulcsait már csörgeti az idő Ütödik nap Hírt haztál nekem Ez volt a patak utolsó éneke A mogyorószemű őzek ijedtségük hálójában állnak a parton Az ég kék mosolygós A ragyogásban kövek feleselnek a fénnyel Negyedik napon fogant hitemet hordja hordja a szél (Kérgek, 1969)
