Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - Költészetünk kisantolőgiája
A kelő Nap korongját figyeld, kitartóan figyeld, belőle jön a te párod, ha meglátják, örömükben összeölelkeznek a pitypangok, szamóca virágok; gyerekszemű, vékony legény lesz, szerencsés örömtől elzavart árva, kóborló koldusdiák, tücskök barátja; téged keres most valahol foszló ködökben, ha ideér, el ne ereszd magadtól! Senki se védi, senki se várja, de van egy kopott citerája, s a madarak körülszállják, ha az szól. Fürjeket, pávákat varázsol köréd, méze sosem lesz, csak egy kevés kenyere, de egyetlen a földön, akit szeretni tudsz majd, együtt kell élned és halnod vele. A Homokvirág (1972) című válogatott versek gyűjteményéből Török Elemér bodrogközi képek 1 4 A helmeci hegy két sátra, mint kétpúpú teve háta, felette a nap kereke gurul lassan Dargó fele. A Latorca fodros árja libeg, mint szép lány szoknyája, horgom mellett ülök mordan, három szúrós sügért fogtam. 2 5 Dolgos, vaskarú emberek sarjúrendeket gyűjtenek, a fejüket körülszállják apró cicázó bogárkák. Síkság körül, messzi hegyek, magas égbolt fejem felett, szuronyhegyü zöld jegenyék őrzik e táj csendkenyerét. 3 A fényért perelek (1968) című kötetből Zúg még a nád a ticcében, vadkacsa költ sűrűjében, békák hada kuruttyolgat estelente a vén holdnak.
