Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Sas Andor: Jégtörő és gyümölcshozó Február

Sas Andor ÜJ SZÓ, 1952. IV. 12—16. Hogy február az évszakok során a tavaszba fordulást már-már elindító hónap, hogy jeget tör, az a természet rendje szerint van így, de hogy gyümölcsöt is hozzon, az rendkívüli, egyedülálló jelenség. Köztársaságunkban az 1948-as év februárja mindkettőt megtette. Jeget tört, mégpedig keményet, valóságos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus kérlel­hetetlen ridegségű jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérésére a dol­gozó nép, az ipari munkások és a verejtékező szegényparasztok annyi nemzedéke a hűbéri és a kapitalista világ uralmának hosszú évszázadain keresztül hiába várt. A gyümölcs, mely végre ölükbe hullott, a munka becsületén alapuló tiszta népi demokrácia uralma és a szocializmusnak akadálytalanná vált építése az igazi nemzet, a dolgozók összessége javára. Egész köztársaságunkat átfogó és nagyon mélyről feltörő mozgalom hozta meg az 1948-as februári tisztulást. A mozgalmi tényezők és erők ezrei mint gyújtópontban, Prágában egyesültek, a végső döntést hozó események itt játszódtak le. A prágai Óvárosi-téren emelkedő Husz-emlékmű mintha élő szoborrá vált volna azokban a februári napokban. A megnemalkuvó forradalmiság, melyet ércben és művészi formában örökít meg, mintegy kilépett belőle a valóságos életbe, újra élő, társadalomformáló hatalommá vált. A felfegyverzett munkásmilíciák beláthatatlan sokasága sorakozott fel körülötte. Nem az urak hadserege ez, parancsnokai nem kapi­talista osztályérdekek kiszolgálói. Szervezete és fegyelmezettsége, öntudatossága és elszántsága a huszita hadakra emlékeztet. Tisztjeit saját kebeléből választotta s azok a néppel és a népért vannak, mert a dolgozók soraiból emelkedtek ki, a dolgozók bizalma helyezte őket vezető helyekre. A milicisták tekintete egész odaadással és szeretettel csüng azon a férfiún, aki a hóviharos februári időben oly keményen áll helyén, mint maga a Husz-szobor. Klement Gottwafld, akkori miniszterelnök, a minden áldozatra elszánt proletariátus legfelsőbb vezetője, a dolgozók akaratának rendithetetlenségét viharos tetszésnyilvá­nítások közepette öltöztette a folyamatban levő mérkőzés egyes fázisairól beszámoló és lelkesítő szavakba. Klement Gottwald nagyszerűen helytáll a reakciós pártok és kormánytagok fondorlatos támadásával szemben s a kommunisták elszigetelésére és a kormányból való kiszorítására irányuló kampányt a támadók megsemmisítő vere­ségévé változtatja. Miért sereglettek fel a munkásmilíciák? Hogy ne tűrjék annak a merényletnek megismétlődését, mellyel a burzsoázia az első világháború után, 1920 decemberében a munkásságot és a dolgozó parasztságot félreszorította s a szocialista állam építése helyett a tőke diktatúráját állandósította két évtizedre. Ugyanaz a társadalmi osztály, mely az 1938 előtti Köztársaságot politikai eszközként használta a mezőgazdasági, az ipari és a banktőke önző érdekeinek istápolására és az országot a munkanélküliség és százezrek koldusnyomorának otthonává tette, a Köz­társaságot szétzúzó müncheni egyezmény ellen nem emelt szót, üzleti érdekeit tovább istápolta a fasiszta megszállás alatt és együttműködött a barbár megszállókkal, majd az 1945-ös nemzeti és demokrata forradalom után, bár gazdasági eszközeinek tekin­jégtörő és gyümölcshozó Februárunk

Next

/
Thumbnails
Contents