Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Sas Andor: Jégtörő és gyümölcshozó Február

Sas Andor

ÜJ SZÓ, 1952. IV. 12—16.

Hogy február az évszakok során a tavaszba fordulást már-már elindító hónap, hogy jeget tör, az a természet rendje szerint van így, de hogy gyümölcsöt is hozzon, az rendkívüli, egyedülálló jelenség.

Köztársaságunkban az 1948-as év februárja mindkettőt megtette.

Jeget tört, mégpedig keményet, valóságos jégpáncélt, szétzúzta a kapitalizmus kérlelhetetlen ridegségű jégtakaróját. És gyümölcsöt hozott, olyat, amelynek beérésére a dolgozó nép, az ipari munkások és a verejtékező szegényparasztok annyi nemzedéke a hűbéri és a kapitalista világ uralmának hosszú évszázadain keresztül hiába várt. A gyümölcs, mely végre ölükbe hullott, a munka becsületén alapuló tiszta népi demokrácia uralma és a szocializmusnak akadálytalanná vált építése az igazi nemzet, a dolgozók összessége javára.

Egész köztársaságunkat átfogó és nagyon mélyről feltörő mozgalom hozta meg az 1948-as februári tisztulást. A mozgalmi tényezők és erők ezrei mint gyújtópontban, Prágában egyesültek, a végső döntést hozó események itt játszódtak le.

A prágai Óvárosi-téren emelkedő Husz-emlékmű mintha élő szoborrá vált volna azokban a februári napokban. A megnemalkuvó forradalmiság, melyet ércben és művészi formában örökít meg, mintegy kilépett belőle a valóságos életbe, újra élő, társadalomformáló hatalommá vált. A felfegyverzett munkásmilíciák beláthatatlan sokasága sorakozott fel körülötte. Nem az urak hadserege ez, parancsnokai nem kapitalista osztályérdekek kiszolgálói. Szervezete és fegyelmezettsége, öntudatossága és elszántsága a huszita hadakra emlékeztet. Tisztjeit saját kebeléből választotta s azok a néppel és a népért vannak, mert a dolgozók soraiból emelkedtek ki, a dolgozók bizalma helyezte őket vezető helyekre.

A milicisták tekintete egész odaadással és szeretettel csüng azon a férfiún, aki a hóviharos februári időben oly keményen áll helyén, mint maga a Husz-szobor.

Klement Gottwafld, akkori miniszterelnök, a minden áldozatra elszánt proletariátus legfelsőbb vezetője, a dolgozók akaratának rendithetetlenségét viharos tetszésnyilvánítások közepette öltöztette a folyamatban levő mérkőzés egyes fázisairól beszámoló és lelkesítő szavakba. Klement Gottwald nagyszerűen helytáll a reakciós pártok és kormánytagok fondorlatos támadásával szemben s a kommunisták elszigetelésére és a kormányból való kiszorítására irányuló kampányt a támadók megsemmisítő vereségévé változtatja.

Miért sereglettek fel a munkásmilíciák? Hogy ne tűrjék annak a merényletnek megismétlődését, mellyel a burzsoázia az első világháború után, 1920 decemberében a munkásságot és a dolgozó parasztságot félreszorította s a szocialista állam építése helyett a tőke diktatúráját állandósította két évtizedre.

Ugyanaz a társadalmi osztály, mely az 1938 előtti Köztársaságot politikai eszközként használta a mezőgazdasági, az ipari és a banktőke önző érdekeinek istápolására és az országot a munkanélküliség és százezrek koldusnyomorának otthonává tette, a Köztársaságot szétzúzó müncheni egyezmény ellen nem emelt szót, üzleti érdekeit tovább istápolta a fasiszta megszállás alatt és együttműködött a barbár megszállókkal, majd az 1945-ös nemzeti és demokrata forradalom után, bár gazdasági eszközeinek tekinjégtörő és gyümölcshozó Februárunk