Irodalmi Szemle, 1973

1973/2 - Sas Andor: Jégtörő és gyümölcshozó Február

télyes részét megtarthatta, nem akart becsületesen résztvenni a népi demokratikus köztársaság építésében, hanem először aknamunkával, majd 1948 elején már nyíltan szembefordult a dolgozók vívmányaival. A burzsoá reakció kísérletet tett a Köztársaság felforgatására. Azok akarták ismét hatalmukba keríteni az állam vezetését, akik méltatlanná váltak erre a fasiszta megszállás ideje alatt tanúsított magatartásukkal.

Az agrárius, a nagyipari és a pénzmágnások visszaéltek azzal a szinte túlságosan kíméletes humanizmussal, amelyet 1945-ben a Szlovák Nemzeti Felkelés tapasztalata és a Prágai Forradalom győzelme után a demokratikus és nemzeti megmozdulások vezetőereje, a munkásság és ennek élcsapata, a kommunista párt velük szemben tanúsított.

Csalóka volt a látszat, hogy a burzsoázia képes lesz a néppel együtt haladni. A nyeregből kiemelt reakciónak elégedetlenkedése elkeseredéssé fokozódott az 1946 májusi választásokon aratott kommunista győzelem óta. A spekulánsok megkezdték aknamunkájukat, kezdtek homokot szórni az új állam gépezetébe. Szálka volt a szemükben a kormány, amelynek élén Gottwald elvtárs állt s benne kilenc kommunista miniszter vezette kilenc reszort ügyeit.

A fasiszta rombolás és a második világháború pusztítása után a reakciósok álltak elő rosszindulatú kritikával a kormány intézkedései ellen. A kritikával azonban nem segíteni akartak, hanem elégedetlenséget igyekeztek szítani a munkások, a parasztok és a hivatalnokok között.

Elégedetlenek voltak az adott pénzügyi helyzetben megvalósítható közhivatalnoki fizetésrendezéssel, túllicitálták a kormány intézkedéseit, tudva azt, hogy az épülőben levő népi demokratikus állam gazdasági és pénzügyi Alapját ezzel aláaknázzák.

Másfelől a reakciós pártok tömbje szabotáló ténykedését átvitte a nemzetgyűlés területére is. Ha a kormány beterjesztett olyan törvényjavaslatot, amely nem volt ínyükre a tőke levitézlett urainak, különböző bizottságokban ide-oda tologatták és húzták a javaslat tárgyalását s végül megakadályozták, hogy tető alá hozzák. A végcél az 1945-ben államosított nagyipari üzemeknek és nagybankoknak visszajuttatása volt régi tulajdonosaik kezére. Ezzel párhuzamosan természetesen arra készültek, hogy a Köztársaságot azoknak a kapitalista országoknak oldalára állítsák át, amelyekben a munkásellenes és Imperialista tőke az úr.

1948 elején az ellenforradalom már puccsot készített elő és mivel ezt idejekorán leleplezte a haladó elemek ébersége, a fekete reakció tábora taktikát változtatott és a kormányban lefolyt szavazás útján próbálták elszigetelni a kommunista pártot. A Nemzeti Közbiztonsági Testületet a reakciós tiszti elemek parancsnoksága alá akarták helyezni.

1948. február 20-án a reakciós pártokhoz tartozó miniszterek lemondtak abban a reményben, hogy e lépésük következtében a kommunista miniszterek is visszalépnek és erre majd egy 1920-as Cserny-féle kormány megalakítása következik, amely aztán visszafordítja a történelem kerekét, szerveivel fellép a munkásság és a szegényparasztság ellen, s visszahozza az 1938 előtti állapotokat.

Ekkor azonban a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a paraszt-tanácsok és a haladó értelmiség sarkukra álltak, követelték, hogy Beneš, -akkori köztársasági elnök, fogadja el a reakciós miniszterek lemondását, követelték nemcsak a lemondás elfogadását, hanem a kormányválságot előidéző reakciós miniszterek végleges eltávolítását a kormányból, s olyan új kormány alakítását, amelyben a Nemzeti Fronthoz tartozó polgári pártok becsületes képviselői és a dolgozók tömegszervezeteinek vezetői is helyet foglalnak.

A politikai mozgalom hatalmas tisztító söpréssé erősödött. Mindenütt megalakultak a Nemzeti Front akcióbizottságai s leváltották a reakció kiszolgálóit, akik felelős vagy vezető helyekre befurakodtak.

Ez ment végbe az 1948. február 20-a és 25-e közötti öt nap alatt. E napok döntő módon átalakították Köztársaságunk társadalmi és politikai alapját és arculatát. Február 25-én, ezen a nevezetes forradalmi szerdán, a Köztársaság akkori elnöke végre kinevezte az új minisztereket a dolgozók követelése érteimében. Ezzel megindult a megújhodás a kormányzat, az irányítást és ellenőrzést végző Nemzeti Front, valamint minden irányú alkotó munkálkodás terén.