Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - JEGYZET - Mártonvölgyi László: Forbáth Imre és a Nyitravármegye aranyórája
Minden kertelés nélkül bevallom: ebből a versből egy árva szőt sem értek. Azt sem tudom, hol kezdjem megérteni. Önkéntelenül is egy angol lírikus, Robert Browning jut eszembe, aki ugyan egész más verseket írt, de akinek külön magyarázó iskolát kellett verseihez felállítani. S azt is bevallom, pontokat és hasonló kispolgári csekélységeket kritikusi szeszélyem rakott a versbe, a versben ilyesmik nincsenek. Bár ebbe a versbe s az egész kötetbe (Versek, Wien, 1922) tucatonkint rakhatta volna a kis és nagy betűket, pontokat, vesszőket, akkor is csak egy konklúziót tudtam volna meríteni belőle — az érthetetlenséget.” Ennyi tehát a Nyitravármegye inkriminált cikke. Nincsen benne szó aranyóráról, miből is tudott volna venni akkoriban a szegény főszerkesztő vagy e sorok írója is egy aranyórát? Forbáth azonban mégis jól emlékezett arra, hogy az aranyóráról valóban szó esett. Mikor egy év múlva nyáron a nyitrai strandon találkoztunk, Forbáth megkérdezte, megfejtették-e már az olvasók a Konklúziót, mire én tréfásan azt válaszoltam, hogy eddig még nem, de majd a legközelebbi számban beígérek a helyes megfejtőnek egy aranyórát, az biztos eredményt fog hozni... Hát ez Nyitravármegye aranyórájának a hiteles története. Akkoriban azt hittem, hogy baloldali intellektuel ős szocialista vagyok. Pedig micsoda zavaros elméletek kavarogtak a fejemben! Milyen távol álltam a tudományos marxizmustól vagy a mai kommunista Világszemlélettől! Ma már értem a Konklúzió alap- gondolatát. Sajnálom, hogy ez annak idején nem jutott el az olvasóhoz. Kár, hogy a Nyitravármegye-féle aranyóra csak fikció volt! Mártonvölgyl László Kuľhavý Bohuslav: Föld — madár — dal
