Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: A 15 éves folyóirat 20 éves dokumentumai

Egzisztenciális alapjai is összetörtek, a lapok visszaküldték cikkeit, nem volt kívánatos ember, ellenséges elemnek érezték, már a nők sem reagáltak mágikus vonzására. Ügy Járkált Prágában, mint egy tálkáját vesztett farkas, aki hiába üvölt. 1939. márciusában találkoztunk utoljára, s erre nem szívesen emlékszem. A két Munels-testvér szélhámoskodása ekkor rosszindulatú jelleget öltött. Megpróbálnám ezt is Bányai szörnyű helyzetéből magyarázni. Magyarázni talán lehet, de nem megbocsátani. Valahogyan kapcsolatot talált angliai haladó szervezetekkel, elvtársakkal, és azok segítségével megszervezett egy „mentő akciót“ veszélyeztetett jelentős személyek számára. Listát állítottak össze, s ezen egy-két tényleg jelentős haladó személy mellett sötét síberek, lumpenburzsoá elemek szerepeltek. Az angolok a listán szereplők számára pénzt és meghívásokat küldtek, az utóbbi alapján az angol követség beutazási engedélyt adott. Egy-egy meghívás az illetők módja, financiális helyzete szerint 5 tői 20—30 ezer koronába került. Nos, ezt a személyes vonatkozást mellékesen említem.

Fontosabb az, hogy minden piszkos ügyek dacára Bányai-Munels Pálban a döntő kérdésekben nem csalódtunk. Angliában hallottam, s visszatértem utána csökönyösen tartotta magát a fáma, hogy áruló lett, Gestapó-ágens. Utána jártam a dolognak, és tévedést kizárva megállapítottam, hogy mindez nem igaz. Élete egyetlen igazi hitét Bányai sosem árulta el. Ha megtette volna, talán átvészeli a szörnyű éveket, és lehet, ma is élne. Tény az, hogy hajszolták-üldözték, helyről-helyre menekült. Többször lefogták, Illaván is ült. Valahogyan sikerült Magyarországra menekülnie, s ott összeroppant. Súlyos tuberkulózissal, vért köpve, csontvázzá soványodva került egy pesti kórházba, s ott meghalt.

Bizonytalan érzéssel adom a kezemből ezt az írást. Vajon helyes-e ilyen arcképet rajzolni egy jelentős íróról, és szerencsétlen emberről? Azt hiszem, meg kellett ezt írnom és így, mert az igazság mindig helyesebb és kötelezőbb, mint bármely legenda. Az irodalom nem pásztorjáték, s nem korrekt úriemberek klubja. Ha keressük, sok alkotáson nagyon furcsa ujjnyomot találhatunk. Ma már helyes perspektívából láthatjuk Bányait — viselt dolgai nem igen érdekelnek, inkább az, ami művéből megmaradt, mint érték. Végső fokon a mű objektív értéke, társadalmi hatása dönt. Bányai művéből összesen két prózamű maradt ránk: a Garamvölgy és a Fakó földek. Nem vitatható, hogy főképpen az utóbbi a magyar szocialista realista irodalom jelentős alkotása.

Csanda Sándor

p 15 éves folyóirat 20 éves dokumentumai

A szlovákiai magyar kulturális életben az ötvenes évek elején kezdődik a harmad- virágzás. Ezt azért is fontos hangsúlyoznunk, mert egyesek csupán a személyi kultusz és a dogmatizmus éveiként emlegetik ezt az időszakot, pedig a nemzetiségi iskolák, sajtó és általában a művelődés — egy következetesen érvényesülő internacionalizmus eredményeként — ekkor ért el ugrásszerűen gyors fejlődést. Ekkor alakult a legtöbb iskolánk (pedig még nem voltak szakképzett tanítóink], az Oj Szón kívül a legtöbb lapunk, a Pedagógiai Fakultás magyar tagozata, ekkor vált valóban tömegszervezetté a CSEMADOK stb. Ekkoriban alakítottuk meg az Írószövetség mellett, Egri Viktor irányításával a szlovákiai magyar írók körét (munkaközösségét), a mai magyar szekció elődjét, amely hol a Szövetség épületében, hol pedig vezetőnk lakásán jött össze. Kik voltak a tagjai? Néhány írónak és kezdő írónak számító egyénen kívül az, aki éppen bejött — nagyrészt diákok. Még alig jelent meg egy-két magyar könyv, amikor felvetettük azt a javaslatot, hogy önálló irodalmi lapra volna szükségünk. Egri Viktor, akinek ezért ezúton is köszönetét mondok, megőrizte a „Kör“ első jegyzőkönyveit (a legtöbb ülésről nem készült feljegyzés, csupán egy dátummal ellátott jelenléti ív), s ezekben már 1953. május 7-én történik említés lapalapítási tervről, a szlovákiai magyar irodalom felszabadulás utáni fejlődéséről szóló beszámoló (e sorok írója tartotta) után: „Gály Olga az irodalmi újság helyzetéről számolt be, és azzal bíztatta a munkaközösség tagjait, hogy az írásban benyújtott kérelem alapján a szlovákiai író-