Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - HAGYOMÁNY - Varga Rózsa: Forbáth Imre, a memoáríró

néhány vázlatos jegyzet maradt meg a hagyatékban, s a témák, nevek alapján azt kell mondanunk, kár, hogy magába temette, és nem hagyta meg az utókorra élményeit.

Megmaradtak azonban azok a visszaemlékezései, amelyeket egy más aspektusból, magyar, cseh és szlovák írókkal való találkozásairól írt. Ezek egy része — az Egon Ervin Kischről, Nezvalról, Clementisről, Novomeskýrôl írottak — megjelent, de a magyar íróktól szólók publikálatlanok maradtak, föltehető, hogy egyéb nem lényegtelen okok mellett azért is, mert kézírásos másolásukba belefáradt, a gépeltetés megszervezése pedig nehézségbe ütközött. Vannak e kézírásban megőrzött visszaemlékezések között jól és kevésbé jól sikerültek. Megírta Bauer Ervinnel, a 30-as években Lenin- díjjal kitüntetett, majd a személyi kultusz áldozatként elpusztult biológussal való együttműködését a 20-as évek elején, Barta Lajossal és Hatvany Lajossal való találkozásait az angliai emigrációban, Móricz Zsigmond, Mács László, Szenes Erzsi látogatásaira emlékezve megidézte a 20-as évek magyar irodalmi életét a prágai kávéházakban.

A Bányai Munels Pálról írott portrét nemcsak azért szánjuk közlésre, mert Bányai csehszlovákiai magyar író, és mert szinte az egyetlen emberközelről rajzolt hiteles kép a sok tekintetben máig talányosnak tartott emberről, íróról és kommunistáról. Forbáth sok, eddig ismeretlen adalékot, emberi vonást tár föl ebben az írásában Bányairól, de saját belső emberi tartásáról, etikai-pszichikai karakteréről is.

Bányai Munels Pál tragédiája a természetes társadalmi bázistól elrugaszkodott, s azzal végletesen szembehelyezkedő polgár sorsa, aki éppen, mert a számára kiábrándító és elviselhetetlen környezetből menekülni akar, minden igyekezetével a munkásmozgalomban, az igazabb, emberibb, de nyomorából megváltandó közösségben íkar föloldődni, igyekezete azonban sikertelen marad. Ez a polgári avantgarde egyetemes sorsának eléggé átalános képlete, és sok vonatkozásban Forbáth Imrére is jellemző.

Bányai Munels Pál regényei — elsősorban a Fakó földek — a két világháború közti magyar próza szocialista realista kísérleteinek legjobban sikerült alkotásai közé tartoznak. Tudva, hogy milyen társadalmi környezetből indult, majd egy viszonylag rövid intermezzo után milyenben élt, egyenesen bámulatra méltó az a képessége, amellyel az egyszerű falusi emberekkel, gondolat- és őrzésvilágukkal, életformáikkal azonosulni tud. Lehet, hogy — mint Forbáth is írja — vidéki párttitkársága alatt sok kárt okozott a kommunista mozgalomnak, de kétségtelen, hogy e tevékenységének élményeiből fakadt, s a magyar irodalom nyereségévé vált két regénye.

A haladó szellemű csehszlovákiai magyar próza faluábrázolására a két világháború közti időszakban általában a naturalista színek jellemzőek — Sellyei, Morvay prózája,

— s nem mentes ettől teljesen Bányai sem. Hogy műveit mégis a szocialista realizmus körébe sorolhatjuk, az elsősorban szocialista világ- és társadalom-szemléletének az ábrázolás aspektusát meghatározó, az egyszerű szegénység igazát fényesen fölmutató, harcaival szolidaritást vállaló elkötelezettségéből következik. Az elnyomott, egyszerű emberekbe és világukba vetett hit fényei legerősebben Fakó földek című regényének oldalain ragyognak. Második regényén, a Garamvölgy címűn nem érződik a hányattatott élet tehetségsorvasztó hatása. A regényből elvész az előbbire még jellemző líraiság, megfakulnak a színek, a sablon-munkássors szerint megformált alakjai közül csak kevesen és csak ritkán tudnak hús-vér emberré elevenedni.

Forbáth Imrének Bányai Munels Pálról festett portréja megrázó rajz egy tehetség tragikus sorsáról, s talán kicsit több is annál, amennyi egy írótól a nagyközönség elé tartozna. Valószínű, hogy Forbáth Imrét mindenekelőtt az e kérdés körüli dilemma tartotta vissza attól, hogy írását közölje. Valljuk azonban vele együtt, hogy „az igazság mindig helyesebb és kötelezőbb, mint bármely legenda“, s ha őt az egykori barát és társ iránti kegyelet mégis visszatartotta az általa igaznak tartott kép feltárásától, itt az ideje, hogy azt az irodalom iránt érdeklődő közönség megismerhesse.