Irodalmi Szemle, 1973

1973/10 - Kecskés László: Komáromi földrengések

Irodalomtörténetünk nem sorolja Kovács Sámuelt a nemzet nagy költői közé, mégis úgy érezzük, hogy versével megőrzött számunkra valamit a szomorú napok nyomasztó hangulatából.

Sajnálatos, hogy a földrengések után még számos szomorú nap virradt Komáromra, mert sokszor pusztították árvizek, tűzvészek és ostromok. Komárom kemény népe azonban nem csüggedt el. Minden csapás után újból és újból munkához látott, és felépítette a várost. A szürke hétköznapok névtelen hősei követendő példaként állnak előttünk. Küzdelmes életükkel bebizonyították, hogy mire képes az ember, ha akarat, kitartás, szorgalom van benne, s ha ezeket az erényeket megsokszorozza az összefogás.

IRODALOM

1. A Komáromvármegyei és Városi Múzeum Egyesület 1909. évi értesítője. Komárom, 1910.

2. Fényes Elek: Komárom vármegye.

Pest, 1848.

3. Filous J.: Pevnosť Komárno.

Sväz Československých Rotmistrü.

4. Futó József: Az iráni földrengés.

Élet és Tudomány. 1962. évfolyam. 1187.

5. Reiszig Ede, ifj.: Komárom vármegye története,

Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város.

Országos Monográfia Társaság. Budapest.

6. Réthly Antal: A Kárpát medence földrengései.

7. Takáts Sándor: Lapok egy kisváros múltjából.

Komárom, 1886.

8. Természettudományok Zsebkönyve.

Gondolat. Budapest, 1959.

9. Útmutató Komárom vármegye, vár és szab. kir. város rövid ismertetésével.

Ipar és gazdasági kiállítás Komáromban 1891.

Kiállítás Végrehajtó Bizottság. Komárom.

„Oh én győzhetetlen Rév-Komárom vára! Melyben még ellenség fegyvere nem jára. Nézvén keservesen végső pusztulásom, Reménytelen történt elromoltatásom, Sírjak-é, vagy tsak vesztegeljek némán? Ezen az engemet kesergető témán?

Voltam Magyarország legerősb védelme, Meg nem rettenthete Szolimán félelme. Eddig erőssége valék; levék váza,

Rajtam a szerentse ennyire paczkáza! Sírnak kőfalaim, sorsukat jajgatják,

Melyek füleimet izekre hasgatják.

Régi állapotom hogyha megtekintem! Szememből a könyvet zápor módra hintem! Óh Duna! szaporítsd kérlek könyveimet, Hadd könyvezhessem meg ezen keservimet. Óh te háládatlan nagy hirű Komárom,

Hogy megsirasd sorsom, tőled régen várom. Ti elomlott Várak! sírjatok ma velem, Sírjatok, sírjatok, én is azt mívelem.“