Irodalmi Szemle, 1973
1973/10 - Kecskés László: Komáromi földrengések
A másik pedig három fertál hat órára regvei, az ki is oly nagy vala, hogy a kaszások közül a mezőben sokan a lábokról leesének és a hegyek, fák a mezőben láthatóképpen remegni kezdének; úgy hogy Komárom városi lakói házainak minden falai, többnyire kik bolthajtással valának, egész a fundamentumig leomlottak és a többiek összehasa- dozának úgy, hogy a falak hasadékain át is kilátónak.“ A szörnyű pusztulás után a város szívet facsaró képet mutatott. Nem maradt károsodás nélkül egyetlen ház sem. A városi levéltár adatai szerint 7 templom, 279 ház összedőlt, 785 épület pedig jelentős sérüléseket szenvedett. A mentési munkálatokat azonnal megkezdték. Nehezítette a mentést az utcákat eltorlaszoló sok rom, mert az összeomlott házsorok között sem kocsival, sem lóval nem lehetett közlekedni. A romokat a vármegyétől kirendelt emberek segítségével kőművesek takarították el, a halottakat pedig asztalosok temették. A romok alól 63 holttestet ástak ki, a sebesültek száma 102 volt. Magyarországon ily sok emberáldozatot követelő földrengés sem addig, sem azóta nem volt. Komárom szenvedése azonban még nem ért véget, mert kisebb-nagyobb megszakításokkal újabb és újabb földrengések rémisztgették lakóit. A város pusztulása után a hajlék nélkül maradt és további földrengésektől rettegő emberek a mezőkön és a hajókon laktak. A városi tanács egy kertben ülésezett, mert a városháza is romba dőlt. De sok nehézség és az állandó földrengések ellenére is megkezdődtek az újjáépítés előkészületei. Mindenekelőtt megállapították az anyagi kárt, mely a kárbecslők szerint 160.465 forint 35 dénárt tett ki. A szegények megsegítése érdekében is azonnal intézkedett a tanács azzal, hogy országos gyűjtést indított. A Pozsonyban kiállított négy hivatalos körlevéllel a város négy megbízható polgárát: Homlk József és Hidas Ferenc tanácsnokokat, Koch György aljegyzőt és Túró Jánost küldték az ország négy tája felé, s ők összesen 2852 forintot gyűjtöttek. Egyéb helyről 12.298 forint folyt be, de természetbenivel is sokan segítették a mindenüket elvesztett komáromiakat. A katonai kincstár 5000 mérő búzát, Zichy Ferenc győri püspök egy hajórakomány kenyeret, Komárom vármegye 1000 mérő árpát, Tata városa pedig 1000 mérő meszet adományozott. Mária Terézia királynő öt évi adómentességet engedélyezett a város lakóinak, és megengedte, hogy a kincstári erdőkből ingyen termelhessenek ki fát. A föld azonban nem nyugodott meg, mert a földrengések még évekig rémítgették a meggyötört, kimerült komáromiakat. Számottevő földrengés volt július 6-án, 7-én, 8-án, 9-én, 10-én, 18-án, 19-én, 20-án, 23-án, 24-én, 26-án, 29-én, októberben, novemberben, decemberben, továbbá 1764. január 3-án, február 9-én, áprilisban, májusban, június 20-án, 21-én, 23-án, júliusban, augusztusban, szeptemberben és több ízben az 1765. év folyamán. Ahogy a felsorolásból is látható, a földrengések egyre ritkábban jelentkeztek, 1765 végén pedig teljesen megszűntek. Az élet lassan visszatért a régi kerékvágásba. A föld megnyugodott, kezdtek behegedni a város és a lelkek sebei. Az összedőlt középületeket és lakóházakat újjáépítették, a megsérülteket kitatarozták, az üzleteket kinyitották. Az országutakon és a Dunán megindult a forgalom, és pár év leforgása alatt a városba visszatért a régi pezsgő élet. 1783. április 11-én újból megmozdult a föld, de ez csak gyenge előrengés volt, nem okozott jelentősebb károkat. 1783. április 22-én reggel fél négykor azonban rászakadt a pokol Komáromra, mert az 1763. évi nagy földrengés újra megismétlődött. A fülsiketítő dörrenés után gyors egymásután jelentkező földlökések romba döntötték a nemrégiben újjáépült várost. A húsz év előtti nagy földrengéshez hasonlóan most sem maradt ép ház. 500 épület dőlt össze vagy sérült meg erősen, a legnagyobb károkat azonban a vár szenvedte. Az a bevehetetlen vár, mely 150 éven át állta a török hadak meg-megújuló ostromait, most pillanatok alatt összeomlott. Egy régi feljegyzés így örökíti meg a vár pusztulását: „A régi vár minden épülete kőhalmazzá vált, de azon része, mely a Duna £• a Vág összefolyásánál nyúlik ki, elszakadván, vagy 3 lábnyi mélységre süllyedt, a keletkezett résen lángok, majd kénnel vegyes homok és víztömeg csapott fel, hogy néhány perc alatt a várat környékező árkok 4 láb magasra vízzel teltek meg.“ A vár teljesen használhatatlanná vált, olyannyira, hogy erőd jellegét rövidesen meg is szüntették. Ez a rengés is elérte a 9-es fokozatot, s oly erős volt, hogy Győrött és