Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Győry Dezső: Új márciust (vers), Lebontottak egy öreg házat (vers)
Györy Dezső ú{ márciust Ki érzi még ma Március szelét? Ki fogja még föl mondanivalóit? Magyarok-lakta földön szerteszét nem szívják mellre friss leheletét, nem izgat már, hatása sem adódik. Szoborba dermedt csípős élete, szoborrá nyomta közöny, kényelem, merev alakká bénult lényege, — hát élet ez, hát tényleg élet-e, hogy Március csak formaság legyen? nyűtt emlék, fonnyadt szekfű, mint avitt lilásbajátszó ferencjóska-rokk? Hol forr a lélek forradalma itt? ifjakban nem mer, nem zúz, nem vadít többé a tettvágy s új gondolatok? Kossuthot és Petőfit is sokallja ma már magyar magyartól. Ronda kor. Oj özönvíz volt. S nem lett húmusz-alja. Egy önfertőző nemzedék-fatty nyalja a szobor talpát. Köpj le rá, szobor! Kié a föld? a cím? a pénz? a jog? Ma sem a gátra néznek — a garatra. Werbőczyt nyúzzák úrkolomposok, előnyt húznak nagy bizományosok, s óvszert húznak minden gondolatra. Körül más nép: a frissek, bátorak a kort befogják szekerük elébe: nem övék vagy s megvalósítanak. — Miért nem bőgsz föl Nép: Március: „Urak!“ s vágod érc-öklöd arcuk közepébe? Miért nem bőgsz föl Nép: Március: „Elég: tizedszáz éven példa volt világnak a magyar. Hát most félszázad elég, hogy uraiért kutyába-vegyék? s majd úgy kullogjon, példáján a másnak?“ Rázkódj szobor. Légy újra förgeteg, légy zúzó élet s forradalmi lárma! S itt-ott, mi, kintről, régi éneked megfújva, lángban-tartjuk lényeged s meghívunk Erre s nem a Más-világral 1933—35 lebontottak egy öreg házat — Petőfi kocsmájának helyén — Itt fázta az íjjelt, itt itta borát, mert szürke a korban, gyémántrög a porban, előzte korát. Lebontva a kocsma, kidöntve a bor, De él a keserve, bennünk se leverve, az álma ha forr. Pozsony, 1939.
