Irodalmi Szemle, 1973
1973/1 - Varga Imre: „hadd vegyüljön e zavaros földi zajba egy-két tiszta égi hang” (vers)
Varga Imre „hadd vegyüljön e zavaros földi zajba egy-két tiszta égi hang!" Petőíi I. Olyan képeket (még alig kezdtem el, máris f é 1 r e í r o k), olyan képet, a tűz kicsapjon belőle, ha megérintenétek (megengedhető folytatás az írásjelvessző után: ha ujjal illetnétek) Vonaglanak a lángok, tébolyult tüzek elemésztik a művirág-gruppokat, a versek gondozott kertjeit [íme mit tesz néhány pontatlanul használt igeidő; valóságként láttatja a feltételeket ill. a megtörténhető (tárgy)] Vagy egy szót legalább a puszta papírra lüktessen meztelenül Vagy az eszelősen lobogó barna hajat, mely a repedt tarkóból a külső (T;t?)érbe lobbant [a „lobbant“ helyett másik szót kellene írni; használni!?) alkalmazni!?)] De kitalálhatunk éppenséggel egy pontos csillagot is s követhetjük útját a felhasított mellből az égig Bírjuk erővel? Lemerülni a költemény sekély vizébe s felhozni néhány iszamos csontot, koponyát A térképek kék terein tapogat ujjam Belemerítem tenyerem a papírba s kiemelem Okatootaiát (A megidézett alanynak feltehetően hangja is van, iktassuk ide a téma hitelesítése Végett!): Szerény állat itt (a megírás óta eltelt időre való tekintettel: ott) a lélek Nem kér szénát, abrakot; Mint szamár a gazt; zabálja A kalendáriumot. [Végre megjelent köztünk az olyannyira várt szereplő, adjunk neki (...junik neki!) helyet] VAN KINEK BARLANGGÁ VÁLT A TESTE S VISSZAVONUL HA TÜL SZIGORÚ AZ ÉVSZAK (A gondolat folytatódik — vhová? — más hangnemben és más hangszínnel) Ha keresem kardod, ezért: — (élesre köszörülni a pengét!) felvágni mindent, ami zárt; szavakat nyitni egymásba és arcokat (ablakot tárni a tájnak), hogy: — A szeretők szeme a másik benső terét bevilágítsa S beszélhetnénk ugyanígy (ha már ideértünk) a szeretők vagy a foradalmárok fényes szavairól is (meggondolandó azonban — a fenti mondat filozófiai töltetét tekintve — a „szavairól“-t egyes számmá alakítani) (Az ihlet árapálya látni engedi, majd újra elönti a világ dolgait s olykor bizony a dolgokat jelölő szavakat is)
