Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - JEGYZETEK - Zalabai Zsigmond: Szavak hatalma
jegyzet Zalabai Zsigmond szavak hatalma (Varga Imre: Alkony] árnyékuk folyóján lazán úsznak a bokrok — írja Varga Imre Alkony című versében. (Megjelent az Irodalmi Szemle 1971. januári számában.) A kétsoros első olvasásra megfogott, belém rögződött. S hogy nem csupán rövidsége miatt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy megjelenése óta többször is visszatértem hozzá, s most is újra és újra felteszem magamnak a kérdést: mi horgonyozta le bennem ezt a verset, miért tetszik, miért szép ez a költemény? Próbáljunk válaszolni. Elöljáróban: ez a vers nem egyszerűen rövid vers, hanem rövidvers. Egy új, persze nem előzmények nélküli (gondoljunk csak a görög gnómákra, a modern Giuseppe Ungaretti vagy Salvatore Quassimodo hasonló költeményeire!) műfaj. Lényege: a sűrí- tettség, a töménység, tömörség: egy kép, egy érzés, egy hangulat lehető legkevesebb szóval történő, de leghatásosabb rögzítése. A rövidvers tehát a szavak kifejező erejére, hatalmára esküszik. A minimális számú szó szavatolja a vers aksziómaszerűségét, a minimális számú, gondosan megválasztott szó pedig megteremti a vers hatását, expresszív-evokatív erejét. így történt ez a Varga-vers esetében is. Milyen szavakat használ a költő? A vers hat szava közül mindössze egy (a bokrok) fejez ki tömör, szilárd halmaz- állapotú, helyhez kötött, egy helyben tartózkodásra kárhoztatott fogalmat. Az árnyék és a folyó főnevekhez teljesen más jellegű érzetek, képzetek tapadnak: egyrészt a fény- (Illetőleg árny-) érzet, másrészt az ingás, a lengés, a lebegés, a lassú, tétova mozgás képzete. A lazán határozó célja kettős: egyrészt a tétova moccanást érzékelteti, másrészt az úszik ige túl aktív, túl gyors, túl célratörő cselekvéstartalmát csökkenti, tompítja. A fény, a mozgás, a tétova moccanás, a lengés, a lebegés érzetkomplexumai végül is teljesen semlegesítik a bokor sző tömörséget, szilárdságot, helyhez kötöttséget kifejező fogalmát. Azt is mondhatnánk, hogy ezek a motívumok egymás segítségére sietve, egymást támogatva, kiegészítve és árnyalva mintegy „összefognak“ a bokor ellen. A vers szavainak két táborra oszlását jól érzékelteti az alábbi ábra: A legalsó sor azonos érzeteket keltő, egymással társult négy szava szinte a szemünk láttára emeli, billenti ki a bokrot a merevségből, mozdulatlanságból, a maga képére hasonlítva, áttetszővé és lebegővé varázsolva a tömör, nehézkes tárgyat. S a bokor moccanását, laza lebegését érzékelteti a legjobb pillanatban „megmoccanó“ ritmus is: úsznak a bokrok- U Ul - y A gondosan megválasztott szavakhoz és a ritmushoz még egy — a vers összhatásáa bokrok úsznak a bokrok lazán úsznak a bokrok folyóján lazán úsznak a bokrok árnyékuk folyóján lazán úsznak a bokrok
