Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Gágyor József: A galántai járás gyermekjátékai (Részlet egy készülő gyűjteményből)

Az első iskola „kijáráso“ után következik a második, harmadik stb. iskola. Aki az utolsó iskolát is kijárta, a megegyezés szerint öt vagy tíz „peckest“ dob. Aki a dobást elrontja, annak mindig meg kell várnia, míg újra rákerül a sor. Amennyiben a játékos idejében észreveszi, hogy a feldobott kés nem fog hegyével beleállni a földbe, a levegőben elkaphatja azt, s ebben az esetben a dobást azonnal megismételheti.

Ismeretes a játéknak még az ún. „fordított iskolájo“ is, amikor a kés hegye az előző iskolában érvényesült dobásmóddal ellentétben a következő irányba van fordítva: a „tenyeresnél“, a „hátosnál“, az öklösnél“ és a „vellásnál“ balra; a „leütésnél“ a kést nyelénél tartva vágják a földbe, a „peckesnél“ ugyanúgy, az utóbbinál azonban az előző dobásmóddal ellentétben most a késnek a levegőben meg kell fordulnia.

A játék befejező része a „rikizés“.

A versenyben utolsó helyre került játékost a győztes félrevezeti. Közben a versenyből másodiknak kikerült játékos a zsebkéssel vagy egy fadarabkával az 1-től 10-ig terjedő számjegyek közül egyet a földre rajzol. Minden leírt szám ezrest, illetve ezreseket jelent. Tehát: 1 = 1000, 2 = 2000, 3 = 3000 stb. A vesztes játékosnak ki kell találnia, hogy hány „ezres“ van leírva. Amíg erre rá nem jön, addig a nyertes a fülét húzgálja, s közben egyedül vagy a többiekkel együtt a következő mondókát ismételgeti:

Riki-riki rajrom,

Tumi-tumi rajrom,

(v. Szamár fiilit rázom),

Hány ezer?

A számok talajon való jelölése el is maradhat. Ebben az esetben a „rikizést“ végző játékos a vesztes háta mögött ujjával mutatja a keresett számot, s az előbbi mondóka következő változatával adja fel a kérdést:

Riki-riki rajrom,

Tumi-tumi rajrom,

(Ujjat mutatnyi)

Tucc?

A fülhúzkodás helyett néha kisebb fajta pofonveregetéssel is találkozunk.

(Ágh György, 15 éves, 1969 Tallós)

Kövecsezni

Fiúk, lányok vegyesen is játsszák, általában a szabadban. A játékhoz öt darab „kőre“ (kavicsra) van szükség. A gyerekek leülnek a földre, s egyikük megkezdi a játékot. Menete a következő pontok szerint történik:

1. A játékos kezébe veszi a kavicsokat, majd tenyerét szétnyitva egy-két centiméter magasból a földre szórja azokat. Ezután egyet felvesz belőlük, azt feldobja a magasba (20—25 cm-re), s a földön fekvő kavicsok közül is gyorsan felkap egyet úgy, hogy még a visszaeső kavicsot is sikerüljön a levegőben elkapnia. Ha ez sikerül neki, az egyik kavicsot átteszi a bal kezébe, vagy valahová máshová félrehelyezi. A leírt játékmozzanatot minden kaviccsal megvalósítja, tehát egymásután négyszer ismétli.

2. A játékos újra szétgurítja a kavicsokat, egyet fölemel közülük, és az előző pontban leírt módon elvégzi a dobást. A különbség csupán az, hogy most két kavicsot kell felkapnia, illetve félrehelyeznie. Ez a játékmozzanat kétszer ismétlődik.

3. A kavicsok szétgurítása után a játékos az első dobásfajtából megismétel egyet, majd egy kavics félrehelyezése után most már mind a három kavicsot felkapja.

4. A játékosnak most már mind a négy kavicsot fel kell kapnia.

5. Tulajdonképpen a játék befejező része. A játékos kezébe veszi mind az öt kavicsot, két-három centiméter magasságra enyhén feldobja azokat, majd hirtelen mozdulattal kezét megfordítja úgy, hogy a kavicsok kifeszített kézfejére hulljanak vissza s minél többet sikerüljön belőlük így felfognia. Ahány kavics marad a kézfején, a játékosnak annyi „iskolájo“ van. A kézfejjel felfogott kavicsokat másik kezükkel egyszerűen csak leszedik vagy legurítják.