Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Gágyor József: A galántai járás gyermekjátékai (Részlet egy készülő gyűjteményből)
A kecskés feladata a kecskét minden ledobás után a helyére visszaállítani. Közben a játékosok befutnak a botjaikért, s akit a kecskés megfog, az lesz az új kecskés. A kecskés a kecske előtti vonalon nem léphet át. Hasonlóképpen a játékosok is csak egy meghatározott területen (rendszerint az erdőtisztás területén] belül futhatnak, aki a kijelölt térségen túlfut, átveszi a kecskés szerepét. Ha a visszafelé futó játékosok valamelyike a közben már felállított kecskét botjával véletlenül leüti vagy futás közben feldönti, kecskésnek marad bent. A játék befejeztével a gyermekek nem beszélnek győztesről, általában csak azzal dicsekszenek, hogy én ennyiszer meg ennyiszer dobtam le a kecskét, vagy pedig hogy nem voltam kecskés. (Kohúth István, 15 éves, 1969 Tallósj Tnmizás Tallóson „tumi“, a szomszédos Vezekényen pedig már „riki“ a neve. Csak fiúk játsszák. A játékban részt vevő gyerekek száma tetszés szerinti. Mielőtt a játékot megkezdenék, a játékosok megállapodnak abban, hogy „hány iskolát fognak kijárnyi“. Utána abban is megegyeznek, hogy az iskolák befejezése után fognak-e „rikiznyi". (Innen a vezekényi riki elnevezés). A játékot általában a legidősebbik gyerek vagy pedig a játékhoz szükséges zsebkés tulajdonosa kezdi. x Egy-egy iskola a következő dobásokból áll: 1. dobás „tenyeres“ — (v. elejes, ritk.) — A játékos feladata a jobb tenyérre helyezett kinyitott kést a levegőbe feldobni oly módon, hogy az ott egyet perdüljön s visszaesve hegyével belefúródjon a földbe. 2. dobás „hátos“ — A játékos jobb kezét tenyérrel lefelé fordítja, s a kést a kézfejére helyezi a mutatóujj és a középső ujj közti vájatba. A dobást az első dobásfajtához hasonlóan végzi el. 3. dobás „öklös“ — A tenyérrel fölfelé fordított, ökölbe zárt kézre az ujjhegyek hosszában, a kisujjtól a hüvelykujj felé létrejött mélyedésbe helyezik a kést. Ennél a dobásnál a játékos a kéz gyors átfordításával adja meg a dobáshoz szükséges lendületet. 4. dobás „véllás“ — A gyűrűs- és a középső ujj a tenyér felé van húzva és a hüvelykujjal le van zárva. A játékos feladata a mutató- és a kisujjra helyezett kést a kéz gyors átfordításának lendületével hegyével a földbe vágni. 5. dobás „leütés“ — A többi dobáshoz hasonlóan ezt is általában ülve vagy guggolva szokták végezni. A nyelénél fogva függőleges helyzetben tartott kést a játékos egymás után háromszor vágja a földbe. 6. dobás „peckes“ — A játékos állva végzi el a feladatot. A kést hegyénél fogva egyszer a földbe vágja.
