Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - FIGYELŐ - Tóth László: A földön maradni (Dušan Kužel: Kitérő egyenesek, Madách 1971)

szere tudatos, célratörő. Miért adta Vladimír a pálinkát a szolgálatosnak? Hogy megvesztegesse őt? Vagy csupán egy hirtelen jött, spontán ötlet volt az egész? És vállalja-e, tudja-e vállalni magát, jelentkezik-e majd önként az ezred- ügyeletesnél, hogy bejelentse szabálysértését? Vállalja-e, tudja-e vállalni a konfliktusait? Hiszen a véletlenek szerencsés összejátszása még nem old meg, nem oldhat meg semmit. Bonda Vladimír alapjában véve rokonszenves, s ugyanakkor ellenszenves figura is lehet. A mi feladatunk, hogy történetét végiggondoljuk, befejezzük és saját erkölcsi normáink tükrébe állítva elítéljük, vagy fölmentsük őt a kétségei alól. Akár így, akár úgy döntünk, mindenképpen önmagunkat vizsgáljuk.

A kötet második darabjában, az A Föld hullámzó kérgében Martin szintén önmagával kerül összeütközésbe, de neki már sikerül túllépnie Vladimírom: döntéseiben konkrét, egyértelmű. A hadgyakorlaton részben az ő hibájából a vízbe fullad egy, közvetlenül a leszerelés előtt álló altiszt. A temetésén aztán, amikor találkozik annak kedvesével, Máriával, tudatosan — talán belső egyensúlya visszanyerésének reményében — bevallja vétkét a lánynak.

Kužel fürkésző szemmel figyeli az ember és a tettei közötti összefüggéseket. Még a legapróbb mozzanatok sem kerülik el a figyelmét. A szerencsétlenül járt Michal'akban, akit Martinhoz laza barátság is fűzött, Martin ellenpólusát írja meg. Michalak, miután barátja kedvesével megcsalta Máriát, ellopja Martin rádióját, és azt küldi el a lánynak, hogy a hosszas hallgatásért megvigasztalja őt. Itt egy nagyon lényeges ponthoz érkeztünk: Martin már Michalak tetteiért is felelősséget vállal. Ez az abszolút felelősségérzet azonban sok esetben zsákutcába is vezethet.

A kötetbe foglalt három novella közül talán a Kitérő egyenesek a leghomogé- nabb, jellemábrázolásában a legkövetkezetesebb, bár ennek a története is összefoglalható egyetlen mondatban: A leszerelés előtt álló, egyetemet végzett altiszt csak olyan áron tud a régóta vágyott tanársegédi álláshoz jutni, hogy menyasszonya — persze a vőlegény tudta nélkül — odaadja magát Maruščinnak, a tudományos tanács döntő szóval bíró elnökének. Kužel mintha Martin alakját rajzolná tovább a lányban. Tisztában van önmagával (legalábbis úgy érzi), tehát azt szeretné, ha mások is tisztában lennének vele: „... azt akartam, hogy mielőbb túl legyek rajta. Sebzetten, vagy sebezhetetlenül...“

A konfliktusok még nem tragédiák. De az összecsapódó konfliktusok mindig tragikusak. Megvallja tettét a fiúnak, de a felelősséget nem kívánja megosztani vele, s nem Is hárítja rá. Kužel ezzel a Martin esetében még fennálló abszolút felelősségérzet zsákutcáját is sikeresen kerüli el. A fiú — Vladimírhoz hasonlóan — számtalan lehetőség előtt áll, de választásában, döntéseiben — Vladimírtól eltérően — már egyértelműnek kell lennie. A lány mellett maradhatna, eldobhatná magától a drágán megvásárolt állást — talán ez lenne itt az egyetlen lehetséges humánus megoldás, s ezzel egyidejűleg a társadalom visszásságai fölött is ítélkezne. Mindkettőt megtarthatná, de az efféle kompromisszumok csak félmegoldásokat ígérnek. Mindkettőt eldobhatná — tehát önmaga fölött ítélkezne. A fiú választott — a lányt dobja el, és az állás mellett dönt — lába alól kicsúszott a szilárd talaj: „Kiszakították lábunk alól a szigetet, isten veled, sötétszürke, világosszürke, isten veled köd, mindenütt köd..De a köd egyszer mindig fölszáll: visszaút még sincs — „álmai kertjét" ősz tépázta meg. Az ember sorsa döntésein alapul, döntéseinek a függvénye: .. minden az iránytól függ, amelyikbe tekint az ember."

Érdemes végigkövetnünk a központi Kužel-alakok jellemábrázolása és valóságlátása terén az írónak az első novellától a harmadikig megtett útját. Eközben nem kerülheti el a figyelmünket, hogy míg az A pillanat, amelyben megkövülsz egyetlen központi alakja, Bonda Vladimír még a teljes nevén szerepel, addig az A Föld hullámzó kérgének szintén egyetlen központi alakját, Martint, már csak az utónevén említi az író, a harmadik novella két központi alakja pedig már névtelenül áll elénk. Ha a következmények és a felelősség vállalni tudását nevezem a személyiség kiteljesedésének, akkor Kužel kapcsán azt is megkockáztathatjuk, hogy központi alakjai a személyiség kiteljesedésével