Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Emberek és börtönök (Silvano Ceccherini: Rabszállítás]
nősülni készül. A menyasszony végtelenül szereti, de közben egyszerű dolog történik: ostobán eldicsekszik menyasz- szonyának, hogy egy unokahúga megajándékozta a kegyeivel. A lány felbontja az eljegyzést, s a fiatalemberben felülkerekedik a gonoszság: terveket sző, gyilkolni készül. Előre megfontolt szándékkal gyilkol, de menyasszonya haláltusáját már ellágyulva figyeli. Később már öngyilkossági kísérlete is kudarcba fullad. Viselnie kell a terhet, megölte azt, akit szeretett, és aki viszontszerette. Már tudja, hogy a bűnbánat nem egyéb meddő szenvedésnél; „ha át tudnám alakítani aktív érzéssé, újra megtalálhatnám életem értelmét.. A börtön paradoxona: nem követi figyelemmel az ember emberi megváltozását. Olgi már megszenvedett mindenért, mégsem szabadulhat. A mérnök viszont visszatér az életbe anélkül, hogy emberré vált volna. Talán Galloninak van igaza: a börtönben ugyanúgy érzi magát az ember, mint minden más élő és szabad ember. A szabad társadalom talán csak bővebb, nagyobb börtön. Aki emberré akar válni, annak egyedül kell megvívnia a harcát, akárcsak Olginak, vagyis az írónak. Ez a kemény realitás A homok asszonyát idézi: a bekövetkezett és megmásíthatatlan események ellenére is emberré válhatunk, emberek maradhatunk. A szabadság birodalma a szükség- szerűségen túl kezdődik. Galloni és a mérnök a legnagyobb bűnt követték el: öltek. A tett visszahat: saját életüket is elvesztették. A Rabszállítás panorámájában más alakok is felvillannak: apró tolvajok, gangszterek, selyemfiúk, őrültek, torz lelkek stb. A börtön világa szinte tökéletes modell, és Olgi története azért válik általános érvényű jelképpé: az igazi élet, az emberi minőség csak a szellem világa felé emelkedve valósítható meg. Az egyéni kegyelmet ki kell érdemelni, ki kell harcolni. 5. A bűnözés problémái. A Rabszállítás történeteiről, alakjairól való elmélkedés után szinte önkéntelenül siklik át a gondolat az általános problémák síkjára. A mű dokumentumszerűsége valósággal megkívánja az ilyen irányú elmélyülést. A másik stimuláló tényező modern valóságunk maga, melyben a bűnözés problémája egyre égetőbbé válik. A számtalan MIÉRT-re alig jön felelet. A bűnözést nem egyetlen tényező határozza meg, ezért a komplex felmérés és megértés még késik. Ha az ember mindenekelőtt viszonyainak összessége, akkor a bűnözés társadalmi meghatározottságához nem férhet kétség. A dolog azonban nem olyan egyszerű. A társadalom minősége döntő tényező, mert léteznek olyan etnikus csoportok is a világon, amelyekben ismeretlen az ellenségeskedés és az egyéni agresszió ténye. Az emberi tevékenység mindig a megelőző tapasztalat és tanulás eredménye. Azt is mondhatnánk tehát, hogy a bűnözést, annak egyes formáit először föl kellett fedezni, mint annyi minden mást. Izgalmas munka lehetne kinyomozni civilizációnk ötezeréves életútjában a bűnözés keletkezését és fejlődését. Tény, hogy a gyilkosság lehetőségéről először tudni kell. A bűnözés ma már olyan jelenség, amelyet nem lehet kiradírozni civilizációnk krónikájából. A megelőzés, a megoldás lehetősége is tehát csak a mai konkrét társadalmak valóságában található meg. A bűnözés lélektani és szociális meghatározóin túl nem hagyhatók figyelmen kívül a biológiai tényezők sem. Néhány „összezavarodott“ gén olyan kombinációt teremt, hogy az ilyen ember képtelen beilleszkedni a társadalomba. Ez a determináció természetesen nem túlozható el, de azért nem is hagyható figyelmen kívül. A társadalom (a civilizáció) saját érdekében. A bűnözés problémájának megoldásához valószínűleg egészen új alapállásokra lesz szükség. Mintha még mindig képtelenek volnánk tökéletesen felfogni, hogy a társadalom olyan új minőség, amely az egyetlen lehetséges élettér, valódi természet számunkra, tehát az ember értékét ez az új minőség határozza meg. Az abszolút antiszociális ember csak nyűg, idegen elem, parazita a társadalomban. A társadalomnak meg kell teremtenie egy mechanizmust, amely biztosítja „a természetes kiválasztódást“ nemcsak biológiailag, hanem szociálisan is. Ahogyan nem látunk tisztán civilizációnk múltjára, ugyanúgy homályos a jövő is, de mindig el kell kezdeni valami újat, a spirál emelkedése érdekében.
