Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - Vampilov, Alekszander: Júniusi búcsúzás (Befejezés a novemberi számból)
TÁNYA: Sétáltam a városban. KOLESZOV: Egész éjszaka? TÁNYA: Igen. KOLESZOV: Egyedül? TÁNYA: Ha azokat nem számítom, akik leszőlítottak. KOLESZOV: Miért nem aludtál otthon?... Miért sétáltál egész éjszaka a városban? (Megöleli Tányát.) TÁNYA: Azért... azért, azért... (Üsszecsókolóznak, majd leülnek a padra.) KOLESZOV: Tehát nem aludtál otthon ... Először? TÁNYA: Igen. Először. KOLESZOV: Igaz is. Ha úgy vesszük, egész életedben nem fogsz mindig otthon aludni. TÁNYA: Milyen csend van itt... Egyedül van? KOLESZOV: Látom, a legfőbb ideje, hogy összetegeződjünk. Igaz ...? TÁNYA: Igaz. Egyedül vagy itt? KOLESZOV: Nem, napközben a gazda is itt tartózkodik. TÁNYA: És este? KOLESZOV: Este egyedül vagyok ... Gyere el, ha akarsz ... Eljössz? TÁNYA: Eljövök. KOLESZOV: Mikor jössz? TÁNYA: Kilenckor, tízkor ... Amikor várni fogsz. KOLESZOV: Kilenckor. De jobb volna már nyolckor. (Megcsókolja Tányát.) És most? Hova sietsz? TÁNYA: Haza — megnyugtatni a szüléimét. Van fogalmad arról, hogy mi történik nálunk? Előbb jössz te, azután én, s valószínű, hogy utánam összevesztek ők is... KOLESZOV: Értem. Ez azt jelenti, hogy tegnap én nálatok szép parádét idéztem elő. TÁNYA: Te voltál az előidéző, ahogy azt a történelemben tanultuk. Lehetett volna ez valami más is. De jó, hogy te voltál. Nálunk ritka a vita, de ha mégis vitatkozni kezdünk, akkor kiderül: nemcsak hogy nem értjük egymást, de az is, hogy egymást nem is ismerjük. Úgy érzem, hogy anya nem szereti apát, s hogy minden hazugság és félreértés. Sajnálom anyát... Apát is sajnálom. S ha jól megnézem, mindig apa a bűnös, s nem anya, érted? KOLESZOV: Ez igaz. Mindig az a bűnös, akit nem szeretnek. Értem én ezt. (A közelben valaki fütyörész.) TÁNYA (Felugrik a pádról, körülnéz): Vendégek. Azt hiszem, a barátaid. KOLESZOV (Föláll): Na nézd csak... Frolov és Vaszja Bukin, a szalmaözvegy. Most már együtt vannak. Barátok-ellenségek. TÁNYA: Csoda érdekesí KOLESZOV: Csak azt nem értem, mire jő ez. (Jön Frolov és Bukin.) BUKIN (dúdol): A harangvirágok a bűnösek... FROLOV: Üdvözlet az illegális professzornak! KOLESZOV: Fogd be a csuszalesődet. A rend érdekében. BUKIN: Nagyszerűen élsz itt. KOLESZOV: Megjárja ... Ismerkedjetek meg: Tánya. BUKIN (Meghajol): Vaszilij. TÁNYA: Tánya. FROLOV: Frolov. KOLESZOV: Adjatok egy cigit. (Rágyújt.) BUKIN (énekel): A harangvirágok a bűnösek Egy egész csokor harangvirág, Boldogan járkál, aki nőtlen, A diákélet — szabad világ ... FROLOV (Koleszovhoz): A helyzet a következő: az egész évfolyam felment a dekaná- tusra, a szakszervezetekhez, a szerkesztőségbe, nagy zűrt csaptunk, dicsérve a tehetségedet. Elmentünk a rektorhoz is, de a munkahelyek elosztásánál soraink szertehulltak.
