Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Emberek és börtönök (Silvano Ceccherini: Rabszállítás]
szky valóban Szeged felöl jött a progresszióba, ámde analóg esetek a középeurópai népek történetében bőven találhatók. Maniu Gyula, 1918—1919-ben a bolsevizmus halálos ellensége, Vavro Srobár, Janko Jesenský, sőt Karl Renner akkori osztrák kancellár nemkülönben, ámde 1944—45-ben népük érdekében a Szovjetunióval és saját kommunistáikkal együttműködnek, habár negyed évszázaddal azelőtt még lövettek a proletár- diktatúra híveire. Bajcsy-Zsilinszky nem lövetett és nem lőtt magyar kommunistákra. Barcs Sándor visszaemlékezésénél a lábjegyzetben meg kellett volna említeni, hogy Bajcsy-Zsilinszky tévesen nevezte Horthy előtt Jahnnak vitéz Jányt, mert eredeti neve Hautzinger Gusztáv volt. Fogarassy László emberek és börtönök (Silvano Ceccherini: Rabszállítás — Madách 1970 J 1. Az író regénye. 1963-ban példátlan esemény zajlott le a San Gimignano-i börtönben: Silvano Ceccherini, a büntetését töltő fegyencíró, sajtófogadást adott az igazgatói irodában. A fél évvel azelőtt megjelent Rabszállítás néhány hónap leforgása alatt szinte európai sikert aratott. A regény az irodalmi sikeren kívül a kegyelmet is meghozta Ceccherininek, aki végre szabadon foghatott hozzá irodalmi elképzelései megvalósításához. A Rabszállítás, akárcsak Ceccherini későbbi művei, tulajdonképpen önéletrajzi írás, vallomás. Zsámboki Zoltán (a fordító) a kötet előszavában valóságos embertörténeti jelentőségű alkotásnak nevezi ezt a dokumentumot, tehát tulajdonképpen az íróra is érvényes Olgi- nak, a regény hősének az érvelése: „Mit mesélhetnék? Az én életemet három szóban össze lehet foglalni, három szóval mindent el lehet mondani róla: húsz év börtön". Persze, ahogyan Olgi vitapartnere, az amerikai feltételezi, hogy csak történt valami „ez előtt a hosszú sötét zárójel előtt", a valóságban is történt egy és más Ceccherinivel, mielőtt becsapódott mögötte a fegyház ajtaja. 1915-ben született Livornóban. Tizenkét éves korában már dolgoznia kellett. Tizenhat éves, amikor munkanélkülivé válik, és kikerül az utcára. Négyévi csavargás után behívják a haditengerészethez. Szökés, idegenlégió, többszörös menekülési kísérlet, majd az első börtön. 1944-ben az amerikai tüzérség néhány lövedéke telibe találta a börtönt. A nyolcszáz rab agyonverte azt a néhány németet, aki a börtönt őrizte, és szétszéledt. Ceccherini livornóban csak romhalmazt talált a házuk helyén. Egyik társa rábeszéli, hogy raboljanak ki egy amerikai raktárt. így kezdődött. Ez a munka nem volt olyan fárasztó, mint a zsákhordás a kikötőben, meg érdekes is volt. Kockázat, szeretők, aranyóra és csőre töltött revolver. A gengszterélet úgy végződött, ahogyan végződnie kellett. A letartóztatások és szökések megismétlődő sorozata után végül huszonkét évi börtönt szabtak ki rá. Minden menekülési kísérlete kudarcba fulladt, és nem segít a rabtébolyda sem. Múlnak az évek. Olgi vallomása szerint: „Kihullott a hajam, izmaim megereszkedtek, reumát és szívbajt szereztem; már ezerszer és ezerszer megbántam mindent; 1961-et írunk, de még mindig börtönben vagyok, itt is maradok, míg a halál véget nem vet a bálnak.“ 2. A regény meséje. A kötet meséjét, tartalmát a címben jelzett esemény foglalja egészbe; rabokat szállítanak végig az országon. Az ócska személyvonatokhoz külön rabszállító vagonokat csatolnak, majd rabomobilokban viszik be őket a városi fogházba vagy az ügyészségre, ha történetesen napokat vesztegelnek valahol. Arcok és sorsok, kisebb-nagyobb történetek vonulnak el előttünk. Olgit Rómából Saluzzóba szállítják. „A piemonti Saluzzóba? A mindenségit! Milyen szerencsés vagy! Láthatod a hegyeket ..Az út végcélja azonban még messze van, Olgi minden lehetőséget kihasznál hát, hogy kitekinthessen az életbe. „Olgi szeme olyan volt, mint valami
