Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - JEGYZETEK - — duba —: A népdal él (Jegyzetek a Tavaszi szél vizet áraszt mozgalom III. országos döntőjéről)

majd az oszlopok mögött..—, előénekes kezdte és hozzá Igazodtak a többiek. Lakodalomban is ebéd vagy vacsora után valakinek el kellett „kezdeni“ az éneklést, s a környék arra figyelt, mikor hallja az énekszót, amikor meghallotta, Így beszéltek a szomszédok: „Már énekelnek...“ (vagyis: már mulatnak.) Maga szervezte és komolyan vette mulatságát, jókedvét a parasztközösség, ebben is a hagyományaihoz igazodott. Még a műkedvelő színdarabokat is más szemmel nézte, mint a városi nép, mert hiszen koma-sógor vagy jegyes mátka játszotta a szerepeket, s amikor a közönség fölismerte a maszkírozott szereplőket, azután már nemcsak arra figyelt, hogy m'it mondanak, de fokozottabban arra: hogyan mondják, hogyan játszanak, „hugyan tuggyák éjáddzanyi a szerepet“.

4. Fentebb már leírtam ezt a szót: parasztközösség. Nem véletlenül népdalt tovább éltető közösség esetünken a dél-szlovákiai falvak szövetkezeti parasztsága. A műsor is ezt a népréteget tükrözte. S ez lényeges momentum, mert magadja a dalok jellegét. Gabonatábla, kocsi és ló, pacsirta, katonaság és kaszárnya, kocsma, szénaboglya, muskátli.. .a paraszti életforma motívumait hordozzák a dalok. Itt-ott a műdalok beütése is érződik. Érezni rajtuk a jő értelemben vett konzum ízét is: dalok a közösség használatában. Nem bírálatképpen említem a konzum-ízt, hanem meghatározásképpen. A parasztdalokat közösségek dalolják-használják, s legtöbbször közelebb vannak a jókedvhez, a társas mulatsághoz, mint a panaszhoz és a magányos fájdalomhoz vagy keserűséghez, melyet inkább a pásztor- és betyárdalok képviselnek. A mélyrétegeket kétségkívül a népi magány termékei jelentik, az űzött betyár vagy a társtalanságba kivert bojtár vágyakozása emberség és közösség után, azok a dallamok és szövegek, amelyek a kollektívából kirekesztettek vagy kívül maradtak dacát és félelmeit közvetítik a világ felé. A parasztdalok már inkább a relatív biztonságérzet és a szervezettség adta önbizalom zengő hírnökei, a falu bensőséges zártságában szolgálják a közös lelkület hullámzásait. Azért tűnnek fel kevésbé eredetinek, mert ismertebbek, több változatban elterjedtek, a műdalokkal való elvegyülésre is fogékonyabbak, s azok által megtermékenyülni is hajlamosabbak. Nem az egyént, hanem közösségüket ajánlják hallgatójuknak. Ezért talán „életképesebbek“ is, mert nem is olyan távoli életérzések hordozói. Értékük közösségi jellegükben van. A zeneesztéta talán többre becsüli a népdalritk'a- ságokat, az egyedi, még nem hallott, magányos dallamokat, szűztiszta ősi szövegeket, de a népzene segítségével történő érzelmi közösségszervezésnek — éppen szélesebb körű szétgyökerezettsége folytán — a paraszti népdal is hatásos eszköze. Ezer alakjában a népi együttélés lehetőségeit rejti magában, és kisugározza egy — bár metamorfózisát élő, de kipróbáltan a közösségi életformára építő — világ máig ható lelki egészségének a megnyilvánulásait.

5. A műkedvelő népdalénekesek mozgalma már ma nagyszerű eredményekkel dicsekedhet. A programfüzet szerint a III. országos döntőre készülve, 13 járási döntőn fellépett 336 szólóénekes, 57 éneklő csoport, 11 citerazenekar és 7 különféle népi hangszeren játszó szólista: ez szerény számítás szerint is 1000 ember a valamivel több, mint félmillióból. A Csemadok néhány évi munkájának ragyogó eredménye, mely egyben hatalmas népi kultúrtartalékokat sejtet, és olyan szocialista érzelmi megújhodást eredményezhet, melynek pozitív következményei szinte beláthatatlanok lehetnének nemzetiségi közösségünk életében.

—duba—