Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - Vampilov, Alekszandr: Júniusi búcsúzás (Komédia három felvonásban, Gál Sándor fordítása)
KOLESZOV: Bóknak szántam. TÄNYA: Vagy úgy... (Visszafordul a plakátok felé) KOLESZOV (A járdán elsétál az ablakig, amelyből a zongorázást hallani.) Hé, Maestro! Könyörüljön rajtunk, ott giszt kell fogni! (A zene elhallgat) Gisz és nem szol. (Az ablak hangosan becsapódik, halkan hallani a zongorázást. Koleszov Tányához megy.) Ha szabad kérdeznem, hova indult, kisasszony...? (A plakátokat nézegeti.) Koncert, vendégszereplés, a parkban népmulatság... Maga pedig haza készül. S nem akaródzik hazamenni. Igaz, hogy nincs kedve hazamenni? Otthon várja magát a televízió, a kiscica és a szigorú apuka. A tévében éppen a tavaszi mezőgazda- sági munkákról elmélkednek, a kiscicát már néhányszor halálra kínozta, az apuka dühös, de előbb-utóbb beletörődik a változtatbatatlanba. Tudja mit? Jöjjön velem! TÁNYA: Tessék?! S én még azt hittem, hogy errefelé nincsenek vagányok. KOLESZOV: Hogy maga milyen sértődékeny... Hányszor olvasta már végig a plakátokat? TÄNYA: Háromszor ... KOLESZOV: Ebből az derül ki, hogy unatkozik. TANYA: Téved, csak azt néztem, hova mehetnék holnap. KOLESZOV: És hova szeretne menni? Ha alkarja, én elintézem. Én — Messing asszisztense vagyok, hallott már róla? A vén sátán, nyugdíjba készül, s minden munka rám marad. Én mindent elintézek magának — tánc, koncert, népmulatság, ami tetszik. TÄNYA: Csak holnap lesz műsor. Olvassa el. S a parkban csak egy hét múlva. KOLESZOV: Az lehetetlen. Ha én mondom, akkor minden műsor ma lesz. Jöjjön, meghívom. TÄNYA: Hová hív meg? KOLESZOV: Lakodalomba. Legelőször is meghívom egy lakodalomba. TÄNYA: Lakodalomba? S most, azonnal? KOLESZOV: Most, azonnal. Megmondaná a nevét? TÁNYA: Nem mondom — úgyis elfelejtené. KOLESZOV: Hogyhogy? TÄNYA: Ha annyira siet. Aki siet, az felejt. KOLESZOV: Véletlenül kitűnő az emlékezőtehetségem. TÁNYA: Mit dicsekszik? KOLESZOV: Nem dicsekszem, valóban kitűnő az emlékezőtehetségem. TÁNYA: Rögtön ki is próbálhatjuk . .. Forduljon el! KOLESZOV: Elfordultam. TÄNYA: Így ... S most mondja meg, ki érkezett hozzánk vendégszereplésre? KOLESZOV: Zsenna Goloszubova, esztrádénekesnő. TÁNYA: Helyes. És kivel lép fel? KOLESZOV: Nem olvastam el. Nem tudom. TÁNYA: Goloszubova arcképét megjegyezte? Hogy néz ki? KOLESZOV: Gyönyörű. S az a mosoly ... TÁNYA: Tetszik magának? KOLESZOV: Érdekes nő. (Visszafordul) TÁNYA: Nem volt rossz. Beállhatna hekusnak ... KOLESZOV: Beállhatnék, de nem teszem. TÁNYA: Nem is kell. KOLESZOV: Rendben van. S mi lesz a lakodalommal? Eszébe jutott valami? Elfogadja a meghívásomat? TÁNYA: Ezt komolyan gondolja? KOLESZOV: Felelősségem teljes tudatában. (Az órájára néz.) Szavamat adtam, hogy a város legszebb lányával jeleneik meg a lakodalomban. Egész nap magát kerestem, remélem, nem hagy pácban. Nos? .. . Várnáik ránk. TÁNYA: Ránk? (Zavartan) És hol várnak?
