Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - Vampilov, Alekszandr: Júniusi búcsúzás (Komédia három felvonásban, Gál Sándor fordítása)

KOLESZOV: Csapajev utca tizennyolc, negyvenkettes számú szoba. Isten bizony. S kezeskedem, hogy nem fog unatkozni.

TÁNYA: Késő van ... S engem szintén várnak.

KOLESZOV: Akkor hát... Nem marad más hátra, mint hogy meghívjam Goloszubovát.

Mit gondol, eljön velem?

TÁNYA: Nem tudom.

KOLESZOV: Akkor, minden jót.

TÁNYA: Magának is.

KOLESZOV (Az ablak felé fordulva, ahonnan a zongorát hallani.) Maestro! ön nagyszerűen halad. Kitárhatja az ablakot. (Visszajön.) Bemutatkozhatnánk, búcsúzóul. Nyikolajnak hívnak. Nyikolaj Koleszov.

TÁNYA: Én Tánya vagyok. Egyszerűen Tánya.

KOLESZOV: Egyszerűen Tánya. Csodaszép. Viszontlátásra, Tánya. El ne vesszen, Tánya. A negyvenkettes szoba — megjegyezte? S ne feledje el, ott mindig szívesen látott vendég. (Kimegy.)

TÁNYA: Viszontlátásra.

Diákotthon

Nagy szoba, az ágyakat kivitték, az asztalokat összetolták. Esküvői vacsora. Bukin és Mása — vőlegény és menyasszony —, Frolov. A vendégek közül kitűnik végtelen közvetlenségével Bukin évfolyamtársa, Gomira. A többieket legjobb lesz, ha Vidám fiúnak, Komoly fiúnak, Csinibabának és a Komszomol vezetőségi tagjának (Komszvez) — ez lány — nevezzük.

KOMSZVEZ: Elvtársak! Kérem, fejezzétek be az individuális ivászatot. Elvtársak... GOMIRA (Közbevág): Szót kérek! (Feláll). Itt ül az én barátom, Vaszja Bukin geológus mint vőlegény s mint szerelmes férfi egy személyben. Minek is beszéljek . . . Gyönyörű anyaföldünk szép darabját bejártuk iközösen Vaszkával, s csak annyit mondhatok, tisztelt menyasszonyka, hogy Vaszja megbízható fiú. Vaszja, nagyszerű fiú voltál. Igyunk! (Mindannyian isznak, Gomira leül. A Komszvez feláll.) KOMSZVEZ: 'Elvtársak! Figyelmet kérek! Az ember itt szóhoz se juthat...

KOMOLY FlO (Közbevág): De ez így nem megy! Most ittunk, s már újra inni akarnátok. Szünetet kérek.

MÁSA: Ez a tiszta beszéd, fiúk! Egyetek, mert különben berúgtok.

VIDÁM FlO: Gyerekek, és ha dalolnánk egyet? Szerintem itt az ideje.

KOMSZVEZ (Erővel szót kér): Barátaim! Figyeljetek, barátaim! Örvendetes hírt akarok közölni. Nálunk, a biológiai tanszék ötödik évfolyamában tizennyolc lány van. Közülük tizenegy férjnél van. Ma adjuk férjhez a tizenkettediket, a mi Másenkánkat, a mi kedves barátnőnket. Évfolyamtársaim nevében tiszta lelkemből kívánok a fiataloknak sok boldogságot, örömöt, s azt, hogy ez a Bukin úgy tisztelje ezt a nőt, ahogy mi tiszteltük az évfolyamban. Gyere Másenka, hadd csókoljalak meg. ( Összecsókolóznak.)

MÁSA: Köszönöm, Nyinocska.

(Pohárcsöngés, zaj.)

GOMIRA (Bukinhoz): Vaszja, add ide az üveget... (Nézegeti az üveget) Arau Durszo...

Micsoda ínyencségek ...

BUKIN: Mit tehetünk, ezt követeli a kor szelleme.

KOMOLY FIŰ: Halljátok, és Koleszov merre van?

CSINIBABA: Valóban, miért nincs itt Koleszov?

MÁSA (nevet): Megjön, csak ne féljetek. Még biztosan valahol az utcákon kóborol. BUKIN: Mivégre, ha szabadna tudnom?

MÁSA: Megígérte, hogy az esküvőmre elhozza a város legcsinosabb lányát.

(Lárma: „A ficsúrl" „Elkapja!“ „Lesitteli.")

BUKIN: Hogy némelyek mivel ütik agyon az időt! A legcsinosabb lány már itt van.

A menyasszonyom. (Megöleli Mását) Barátaim! Három, négy...

GOMIRA (melankolikusan): Csókot.

BUKIN: Világ lustái. (Megcsókolja Mását.)

VIDÁM FIŰ: íme — Koleszov... A közösség kedvence?