Irodalmi Szemle, 1972
1972/9 - Ajgi, Gennagyij: Versek (Oravecz Imre fordításai)
Gennagyij Ajgi hivatal: reggel: papírok V. Sz.-nek ti — nem a valamilyen szegélye hanem magánvaló lépcsők melyeken a koldussors tanyáz — mint a bíbor ó a betegség nyiladékai! mintha szüntelenül értelmesen kormányozná őket: valaki! — ó, mindenkiben! — őket osztogatják! — őket működtetik — hogy szaggassanak: s a szakadásban eltűnjön mint valami kéziratban: mintha világító résen át szállna föl: elnyelje valami ragyogás: ami akár a lélek: nem a mi lelkünk — de minket helyettesít! — nálunk fontosabb! — és — „ti mind, mind“ egyre sűrűbben gondolom: a papírt szaggatom: „hisz magam se vagyok különb“: és — a nyiladékokban huzat van ... a lépcsőkön hol itt hol ott: csak hideg szivárog — a naptalannál fényesebben visszatér a félelem emlékezz ó hogy néznek a szemedbe: az erdő urai — a buszon! és az utcán — mintha azért is felelnének hogy naponta: lejöjj: a lépcsőn! és beszéd közben — a képzet helyéhez közelednek a születő gondolattal! ami szétszóródik és valami egyként mindenen fennakad annak szerkezetében — ez —