Irodalmi Szemle, 1972

1972/9 - Ajgi, Gennagyij: Versek (Oravecz Imre fordításai)

Gennagyij Ajgi

hivatal: reggel: papírok

V. Sz.-nek

ti — nem a valamilyen szegélye

hanem magánvaló lépcsők melyeken a koldussors tanyáz — mint a bíbor

ó a betegség nyiladékai! mintha szüntelenül értelmesen kormányozná őket: valaki! —

ó, mindenkiben! — őket osztogatják! —

őket működtetik — hogy szaggassanak:

s a szakadásban eltűnjön mint valami kéziratban:

mintha világító résen át szállna föl:

elnyelje valami ragyogás:

ami akár a lélek:

nem a mi lelkünk — de minket helyettesít! — nálunk fontosabb! —

és — „ti mind, mind“ egyre sűrűbben gondolom:

a papírt szaggatom: „hisz magam se vagyok különb“:

és — a nyiladékokban huzat van ... a lépcsőkön hol itt hol ott:

csak hideg szivárog — a naptalannál fényesebben

visszatér a félelem

emlékezz ó hogy néznek a szemedbe: az erdő urai — a buszon!

és az utcán — mintha azért is felelnének hogy naponta:

lejöjj:

a lépcsőn!

és beszéd közben — a képzet helyéhez közelednek a születő gondolattal!

ami szétszóródik és valami egyként mindenen fennakad annak szerkezetében — ez —