Irodalmi Szemle, 1972

1972/8 - Turczel Lajos: Mikszáth Kálmánról

tendő újságjai bőven tárgyaltak. Az élet adta históriát az író csak modellként használta fel nagyszabású regénye megalkotásához, melyben a dzsentrit ismét a maga kietlen valóságában mutatta be. Az ősi vagyonában már teljesen megfogyatkozott Noszty család azzal akarja visszaszerezni a régi fényét, hogy ifjú sarja, a vonzó, de könnyelmű és romlott Feri számára egy dúsgazdag polgárlányt szemel ki feleségül. A cél elérése érdekében a család aztán semmilyen eszköztől, aljasságtól, praktikától sem riad vissza, és segítőtársul nemcsak a kiterjedt rokonságot, hanem a vármegye egész nemességét megnyeri. A nagystílű rafinériával kidolgozott tervet végül is a leány apjának, az amerikánus Tóth Mihálynak ébersége futtatja zátonyra. Ez az önérzetes polgár — akinek az alakja és jelleme egyébként utópisztikusán van kidolgozva — leleplezi a vagyona ellen folytatott hajtóvadászatot, és a büszke dzsentrifiúnak szemébe vágja úri ielkiismeretlenségét és mihasznaságát.

A remek művészi eszközökkel megformált mű eszmei hatása, ereje — a humor és kedélyesség enyhítő szerepe ellenére — abban mutatkozik meg, hogy egy család romlottságán keresztül az egész társadalmi rétegről, a vármegyei dzsentriről megsemmisítő kirtikát tud mondani. A regénynek erre a kimagasló eszmei-művészi értékére a már korábban Is idézett Schöpflin Aladár mutatott rá először; Mikszáth-monográfiájában azt írta, hogy „a Noszty család tagjaiban van megszemélyesítve a vármegyei gentry erkölesi romlottsága", és a regény „olyan lett a korabeli vármegyére nézve, mint egy kivégzés.“

Mikszáth utolsó műve, A fekete város — mely könyvalakban már csak az író halála után jelenhetett meg — azt a típust képviseli a mikszáthi életműben, melyet Barta János kifejezésével élve romantikus realistának lehet nevezni. Ebben a történelmi regényben az író zömmel a Jókai-féle romantika kellékeit, motívumait alkalmazza, de a komor társadalomszemlélet révén a műnek realisztikus jellege és az író korára irányuló kritikai éle is van. A színes és mozgalmas történet a 18. század elején, a Rá- kóczi-szabadságharc korában játszódik. Olyan időszak ez, amelyben az elnyomó Habs- burg-hatalom ellen erős összefogásra lenne szükség, s ehelyett a történet színhelyéül kiválasztott Szepes vármegye és Lőcse város nemesei és polgárai kicsinyesen torzsalkodnak egymással. A fő konfliktust az okozza, hogy Görgey Pál alispán kedvenc kutyájának halálra sebzéséért lelövi a lőcsei polgármestert. Lőcse polgárai halálos bosz- szút esküsznek, és az így kialakult feszült helyzetben előbb egy fiatal párnak: az alispán lányának, Rozalinak és a patrícius Fabricziusz Antalnak tiszta szerelme esik áldoeatul, majd beteljesedik Görgey alispánnak a sorsa is. A regény eszmei mondanivalója félreérthetetlenül vonatkozik az író korára is: ia hatalmat gyakorló nemesség és polgárság önző osztályérdekeitől vezettetve nem törődik sem az egyén boldogságával, sem a nemzet sorsával.

A mikszáthi pályát lezáró A fekete város szerkezeti szempontból valóságos példatára Mikszáth művészi módszerének: az anekdotára épülő ábrázolásnak, regényépítésnek. A magyar prózai hagyományban oly nagy szerepet játszó anekdota Mikszáth írói alkatának, az élőbeszéd formáit alkalmazó nyelvének és stílusának kitűnően megfelelt. Az író az általa alaposan és mesterien kiaknázott anekdotának sokat köszönhetett, de ez az ábrázolási-szerkezeti forma bizonyos fokig a továbblépésének is akadályozójává vált; nem tette lehetővé számára a valóság teljes bonyolultságát átfogó társadalomrajzot, melyet a világirodalom nagy kritikai realistáinál — Balzacnál, Stendhalnál, Tolsztojnál — tapasztalhatunk.

Abban, hogy a kikristályosodott kritikai realizmushoz eljuthasson, a kiirthatatlan romantikus hajlamokon és az anekdotán kívül egyéb alkati és világnézeti adottságai is akadályozták Mikszáthot. Ha összehasonlítjuk őt a magyar kritikai realizmus kiemelkedő képviselőivel, Eötvös Józseffel és Móricz Zsigmonddal, akkor azt látjuk, hogy nála az író és az ember között nincs meg az a pozitív összhang és szigorú világnézeti egység, amit amazoknál láthatunk. Amit az író Miksztáh éles és átható szeme meglátott és leleplezett, azon a sorok mögött álló magánember és politikus Mikszáth sokszor csak derűsen mosolygott. Ezt az ellentmondásos magatartást nem lehet teljesen az életkörülményeivel és az azokból adódó politikai kötöttségekkel magyarázni, és nem lehet egyszerűen erkölcsi fogyatékosságnak vagy megalkuvásnak minősíteni. E magatartás okait elsősorban írói alkata egyik legjellemzőbb összetevőjében, a humorában kell keresni.