Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Kazinczy Ferenc, Szabó Lőrinc és a könyvművészet

a kortárs irodalomban nem akadtam, de a kései utókorban tanításai fölbukkantak, méghozzá a XX. század első felében, a legkitűnőbb, legképzettebb magyar nyomdász, Kner Imre munkásságában. Méghozzá olyan körülmények között, amelyekre maga sem számított, amikor Kazinczy kéziratban is fennmaradt művét, epitalamiumát Mária Lujza és Napoleon házasságáról módja nyílt kinyomtatni.

A gyomai Kner-nyomda alapításától, tehát 1882-től kezdve hadat üzent annak a nyomdai kontárságnak, ami — egy-két nyomdától eltekintve — a XIX. század végének hazai tipográfiáját jellemezte. Tudatosan azzal a szándékkal kezdett munkához a nyomdaalapító Kner Izidor, hogy a marhapasszustól kezdve a báli meghívókon át a könyvekig, minden a tipográfiai tökéletesség igényével készüljön. S amikor fia, Imre, 3912-től egyre tevékenyebben kapcsolódott be a nyomda munkálataiba, a Lipcsében tanultak fölhasználásával gyorsan elérte, hogy az, ami a nyomdából kikerül, apró nyomtatványtól könyvig, képzőművészeti alkotásokig, magán hordozza a tökély kétséget kizáróan megállapítható jegyeit. Állandóan kutatta a tipográfia és a könyvművészet törvényeit. 1917-ben barátjával, Kozma Lajos építészgrafikussal Selmecbányán dolgozták ki 1918-as programjukat. Majd több száz régi könyvet néztek át a budapesti Egyetemi Könyvtárban, ahol Hóman Bálint, a könyvtár őre bocsátotta rendelkezésükre a múlt értékeit. Kutató szelleme később sem hagyta nyugodni, s amikor 1932- ben kezébe került Kazinczy Ferenc Napóleon esküvőjére írt kézirata, benne a szerző által a nyomdásznak adott utasításokkal, látva Kazinczy klasszicista ízlésének magas színvonalát, azonnal élt az alkalommal, hogy kéziratból könyvet csináljon. E kiadvány kezébe került Szabó Lőrincnek is, akinek világát Kner Imre közel érezte a magáéhoz,21 kapcsolataik már 1922-től fennálltak, 1932-ben kettőjük együttműködésének eredményeképpen újabb könyvek kerültek ki a nyomdából. (Három kötetben az Az ifjú, a jérfi és az öreg Goethe, Szabó Lőrinc és Turóczi-Trostler fordításában, ugyanez évben Szabó Lőrinc önálló kötete: Te meg a világ.) A költő megjegyzéseket fűzött a Kazinczy-kiadványhoz, s ebből egészen érdekes és értékes tartalmú levélváltás született Kner Imre és Szabó Lőrinc között.

A Kazinczy-kötet — teljes címén: Kazinczy Napoleon és Mária Lujza menyegzőjére (Gyoma, 1932. 24 [12] 1., 4 t.j az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött egyetlen példány alapján készült hasonmás kiadásban. Az 1932 decemberében megjelent könyv kereskedelmi forgalomba nem került, s kizárólag közgyűjtemények és a sajtó alá rendező és bevezetőt író Rexa Dezső és a tipográfiai magyarázattal szolgáló Kner Imre és barátai számára készült, 240 számozott példányban. A 42X25,5 cm-es nagyságú kiadvány fakszimile része a Gross-Ullersdorf-i papírgyár papirosán készült, a könyv többi része diósgyőri papíron. Nemcsak a nyomtatott epithalamium szövegét adta ki fakszimilében, hanem Kazinczy Ferencnek á Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában lévő eredeti kéziratát is közli ugyancsak hasonmásban, mindkettőt eredeti nagyságban. Ez indokolja a szokatlanul nagy formátumot.

Az ily természetű kiadványok természetesen csak szűk körben számíthattak érdeklődésre, mint ez kiderül a Kner Imre és Szabó Lőrinc közötti levélváltásból is. Szabó Lőrincnek egyik kötete ugyanis, amelyen a Pantheon szerepel kiadóként, a Te meg a világ című, a gyomai nyomdába készült ugyancsak az 1932. évben. E könyv műszaki értelemben egyik legszebb terméke a nyomdának. Az alább ismertetésre kerülő igen tanulságos levélváltásból nemcsak Szabó Lőrinc kötetének egyes körülményeire találunk mai szemmel nézve is érdekes és jellemző adatokat, hanem e levelek olyan műhelytitkokba engednek bepillantást, amelyek érdekfeszítőek mindazok számára, akik nemcsak szeretik a könyvet, hanem a könyv sorsa és rajta keresztül a magyar kultúra helyzete iránt is érdeklődnek. De ezen túlmenőleg a Kazinczy-kiadvány értelmére is fény derül. Ebben a találkozásban valóban a múlt, a XIX. század eleje parolázik a XX. század két kimagasló szellemiségével, akik közül az egyik a modern irodalom kiváló költője, a másik a könyvművészetnek legavatottabb értője ős művelője.

Van-e értelme az ilyen Kazinczy-féle kiadványoknak, nem luxus-e ez, ebből indult ki e sok mindenre rávilágító levélváltás. Szabó Lőrinc „vita“-indító levelében úgy állítja be a kérdést, mintha nem is a maga véleményéről volna szó, noha — a sorok közt — egy kicsit a maga aggályára is választ vár: „.. .Bizony, ha én magam is nem helyesel21 L. Szíj Rezső: Szabó Lőrinc és Kner Imre kapcsolatához. Alföld, 1966. május 60 — 67 1.