Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Kazinczy Ferenc, Szabó Lőrinc és a könyvművészet
a nyomtatás egyes kérdéseiről. Ismerve Kazinczy részletekbe menő alaposságát, bizonyára ezért térnek ki minden apróságra.17 „Schade betűi Mannsjeld betűivel vétessenek együvé, olyasmi, amibe sohasem jogok beleegyezni. Inkább igénytelenül Zollicher betűivel, de korrektül, mintsem oly ruhában, amelynek ujjai más posztóból szabattak, mint az egész ember. Ich habe Aussichten, Ihnen etwas vorschiessen zu können.“li Mint mondottuk, ha csak módja nyílt, számolt a könyv formai elemeinek pszichológiai következményeivel. Amikor Erdélyi levelei kiadását tervezi, azt oly alakban akarja „kiereszteni“, hogy annak külsője is támaszthasson kedvet a megvételre. A munka, melyet „kilencszer dolgoztam újra meg újra — Írja — s kétszer olvastattam meg Erdélyben... s amelyet teletömtem oly dolgokkal, amiket minden Magyar még a rossz is örömmel hall, sok vevőket fog találni“... Döme Károly „főtisztelendő kanonok urnák" magyarázza igy, pénzt kölcsönkérő levelében.19 De az eddigieknél is kézzelfoghatóbban ragadhatók meg Kazinczy könyvművészeti szempontjai egy, a sárospataki nyomda számára készített tervezeten, mikor Napoleon és Mária Lujza házasságkötésére Irt alkalmi-ünnepi költeményét akarta kinyomtatni. Ez a nyomdásznak előírt utasítás ránk maradt, s 1932-ben Rexa Dezső tanulmány kíséretében sajtó alá rendezte Gyomán, a gyomai nyomdász kiadó, Kner Imre előzékenységéből. Ebben a kiadásban Kazinczy utasításai és a megjelent költemény fakszimilében láthatók. Ebből „csodálattal látjuk ma — írja Rexa Dezső —, milyen rendkívül magas fokon álló nyomdász-esztétikus volt Kazinczy. Bámulatra ragad az a körültekintő gondosság, szeretet és hozzáértés, amivel a kéziratot úgy állította ki, hogy a nyomda az ő elképzelése szerint tökéletes munkát teremtsen.“20 Kazinczy tipográfiai érzéke és ízlése mai szemmel nézve is kielégíti a legkényesebb igényeket. Az adott hazai nyomdai viszonyok mellett kénytelen is volt többet tudni a pataki nyomdásznál, de akármelyik másiknál is, ha azt akarta, hogy könyve úgy jelenjék meg, ahogy a jobb külföldi nyomdák készítették szebb termékeiket. A kivitelezés sokszor alatta maradt kívánalmainak, mint a Napoleon és Mária Lujza... esetében is, mivel a sárospataki nyomda nem rendelkezett a megfelelő technikai eszközökkel. De milyenek lettek volna könyvei, ha részéről is kiányzik a hozzáértés, a gondosság s mindenekfelett a jóért vívott harcban tanúsított szívósság, ha mindezek hiányában kénye-kedvére ki lett volna szolgáltatva a nyomdásznak! Kazinczy példája napnál fényesebben bizonyítja, hogy egyszerű eszközökkel is lehet könyvművészetet csinálni, ha a kellő ízléssel szaktudás is párosul. Ahhoz, hogy szép könyv szülessék, nincs szükség fölösleges cicomákra, annál inkább tiszta szerkezetre és egységes tipográfiai szemléletre. Korábban a klasszicista stílus uralkodott a nyomdászatban is, s ez a szerény társadalmak számára a leggazdaságosabb kifejezési forma. S hogy emellett lehet művészi is, azt éppen Kazinczy bizonyította be. Azok a problémák, amelyekkel 40 esztendőn keresztül küszködött, nem múltak el vele, ránk maradtak, s a művészi könyvre irányuló követelmények szinte sző szerint vetik fel az ő kora kérdéseit. Mert mit ér a bőrkötés, ha tökéletlen a nyomás, átüt a másik oldal s így tovább. Mit ér az illusztráció, ha nincs köze a tartalomhoz, a mondanivaló világához, vagy ha egyszerűen nívón aluli, még ha több színben tobzódik is?! Kazinczy egész szemlélete egyetlen következetes hadjárat az ellen, amit ma giccsnek, álbibliofiliának nevezhetünk. Példája azt is illusztrálja, milyen áldás a szakember, még ha a „szakma“ dilettánsnak tartja is. Mert Trattnerrel, Werferrel, a pataki nyomdásszal szemben Kazinczy bizonyult szakembernek, amikor ízléséhez a szakmai tudás szervesen párosult. Fölmerül a kérdés, vajon Kazinczy Könyvművészeti éléslátása, tipográfiai ízlése az említetteken kívül hatott-e más kortársára és a közvetlen utókorra? További írásos anyagra, melyben valaki reá hivatkozott volna könyve, kiadványa megtervezésekor, 17 1824. márc. 3. 19. köt. 60., 65., 66—68. !. Döbrentej Gábor írja Kazinczynak: „Falkától kapott betűim eddig Kolozsvárt vagynak. 765 RF Váltó Czédulába kerültek" — olvassuk 1812. aug. 17-i levélben. L. 10. köt. 84. 1. Döbrentei Kazinczytól várta a bírálatot a választott betűre. L. uo. 10. köt. 414. 1. 1813. június 7-i levél. L. Uo. 19. köt. 46. 1. 13 1824. máj. 8-án. L. 19. köt. 127. 1. 20 L. Kazinczy (Ferenc) Napoleon és Mária Lujza menyegzőjére. Gyoma 1932. 12. 1.