Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Kazinczy Ferenc, Szabó Lőrinc és a könyvművészet

De nemcsak a maga munkáira volt kényes, másokét is gondos nyomdai kiállításban óhajtotta látni. Kis János versei sajtó alá rendezőjének, Sztrókay Antalnak, 1812. március 27-én a következőket írja:

.. Arra kérném Trattner Urat, hogy ha az idők drágaságához képest a nyomtatványok nagyjához nyomtató papirost vétet is, az minél fejérebb s simább, s elég testes legyen s legalább 100 explt vonattasson szép írópapirosra. En magam ezekből 20 nyomtatványt elfoglalok.“ — Az eddigiek után a legfontosabb az, hogy „szép formátum választassák, szép papiros, jó fekete (ti. festék) és értelmes gondos Correktor." Ez utóbbinak Sztrókay Antalt jónak tartja, de az előbbi követelményekre nézve szükségét érzi a részletes utasításnak, ha csak tanács formájában is. Formátumul azt óhajtja, amelyen az ő Vitkovicshoz (irt episjtolája jelent meg: „Annak nincs egyéb baja, minthogy a (Fjalka felette széles betüfi kevés margót hagytak a varrás felé." Dalokhoz 22 sorú oszlop illik leginkább a strófák legszerencsésebb felosztása miatt.

„A papiros rossz mihelyt kékes vagy sárgás... Az illyenen a legfeketébb typográ- phiai szín sem eléggé fekete; pedig a Tr(attner) Ur Officinájának sokszor az a vétke, hogy a Dolgozók a feketét homályosan hagyják. Legyen tehát gondod..., hogy a mi papirost (nyomtatót és irót) választanak a munkához, az olly fejér legyen, mint a Papirmivesek kifejezése szerint a tej.

A nyomtató-legényt szóllitsd meg, hogy a korommal ne f ösvény ked jenek; a correc- tort pedig, hogy ha a Rakó Angyalkákat s egyéb Holzschnitteket rakna az oszlopok felibe vagy alá, azokat hányassa ki.“ S arra kéri Sztrókayt, mihelyt készen lesz egy árkus (ív), azonnal küldje meg neki.12 Nyilván kellő időben akarja a hiányosságokat illető kifogásait közölni.

Két év múlva, midőn Trattner Kis János költeményeit petit betűkkel és kéthasábosan akarja kinyomtatni, 1814. április 13-án arra kéri a költőt, hogy semmiképpen se engedje ezt meg Trattnernek. Kazinczy jól érezte meg, hogy tartalom és forma összhangját olyan csapás érné, amely komoly költészethez teljesen méltatlan lenne. Kazinczy tiltakozott az olyanfajta takarékosság ellen, amely felemás megoldást s a tartalomhoz méltatlan kiállítást vonna maga után. Kis János könyve esetében figyelemre méltóan konkrétizálja a problémákat, mint aki tudatában van az olvasmány és a közönség pszichológiai kapcsolatainak: „Ezt a szakácskönyvvel, s az Eckarthausen szerelmeskedő imádságaival bízvást teheti, ha neki úgy tetszik: de nem versekkel, de nem a Kis János verseivel. El fogom ettől tiltani azon levelemben, amellyet hozzá mindgyárt most irni fogok, s kikötöm, hogy itt ne a papirosnyerés legyen gondja, hanem az, hogy a könyvnek külsője is mutassa, melly tekintettel volt a munka eránt a kiadó és a Publicum melynek ítéletét a Kiadó ismerte. Trattner örömest nyomat velinre, mert az neki hasznot hajt. Ám nyomtasson úgy, ha neki úgy tetszik; noha én az ilyen vékony velinen, mely a szint által ereszti, teljességgel nem kapok: de azt kikötöm, hogy a nyomtató papiros elég fejér legyen, s nem a legapróbbak a betűk, s stanza és stanza között illő hézag. Munkáidnak úgy kell megjelenni amint azt azok érdemlik.“'3

E sorokból nyilvánvaló, mily világosan látta Kazinczy ama tipográfiai törvény örök érvényét, amely szerint a könyv legfontosabb stíluseleme a betű, a papír és a festék. Különösen a betű okozott neki sok gondot. „Werfer Ur láttassa velem minden betüjí- nek mustráját s tudósítson 500 ex(em)plárra egy árkust mennyiért nyom. Utolsó árát kívánom tudni, hogy alkudnom ne kelljen. S láthatnám-e a papirost hozzá Median Octávban?“u Betűmintát is küld Werfernek, levelébe ragasztva, hogy lássa a nyomdász, milyen betűt szeretne Kazinczy meghozatni.15 Egy hónap múlva a különböző típusok egy könyvön belüli használata ellen tiltakozik. Szerinte Mannsfeld Garmondja úgy illik a Schade Cicerójához, mint „egy gyönyörű asszony öltözetében a tafota az atlaszhoz. Ich mechte, konn holt ni“ — írja Dúlházy Mihálynak 1824. febr. 9-én.16

Kazinczy agitációja a szép könyvért néhány kortársára nem maradt hatástalan. Dessewffy József gróf és Dúlházy Mihály egész értekezést írnak Kazinczy számára

12 Uo. 9. köt. 366-7. 1.

13 Uo. 11. köt. 339. 1.-4 Kazinczy — Dúlházy Mihálynak 1823. június 2. — L. 18. köt. 354. 1.

15 1824. január 9. L. 19. köt. 6. 1.

'8 19. köt. 30. I.