Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Fried István: Gál István köszöntése
az előszavak és a jegyzetek mentek át a köztudatba, a dokumentumokat alig idézték. Alá- és fölérendeltségi viszonyokban gondolkodott a tudomány, s nem a valósabb pár- huzamos-összehasonlító kategóriákban. Gál István Apolló ja evvel a szemlélettel szakított. Olvassuk el Sziklay László, Gáldi László, Hadroviics László rendkívül tanulságos cikkeit. Nem vitás, rajtuk a kor bélyege, nem szabadulhattak Szekfü Gyula, Eckhardt Sándor és Horváth János hatásától; de ..ehetetlen nem észre vennünk a más irányú tájékozódás vágyát, az új módszerek kutatását. Különösen Gáldi László igyekszik kimunkálni a közép-európai látást, s az Eminescu és Kölcsey „sztoicizmusa“ közötti párhuzam meglelésével, Eminescu helyének keresésével a közép-európai irodalmakban úttörő feladatot teljesített. Mindez Gál István érdeme is, a fürge szerkesztőé, a jól olvasó-inspiráló kultúraközvetítőé, a szorgalmas kutatóé, az irányt szabóé. Az Apollónak köszönhető, hogy „nem hagyta békén“ a fiatalokat, újabb és újabb tanulmányokra serkentette őket. Gál István kéziratokat csiholt ki az említett szerzőkből, állandóan buzdította őket. Ennek köszönhető, hogy a negyvenes évek elején már összefoglalót és újabb útbaigazítót adhatott a magyar tudományosságnak. 1942-ben a Csuka Zoltán szerkesztette Láthatárban Gál István állította össze Magyarország és a Balkán címmel a magyar és a balkáni népek kapcsolattörténetéinek problematikájáról szóló gyűjteményt, ez még ugyanebben az évben külön kiadvány formájában is megjelent. 1943-ban pedig németül adta ki: — Ungarn und die Nachbarvölker címmel (1947-ben kibővítve, magyarul is!) — a magyar és a szomszédos népek összehasonlító és kapcsolattörténeti kutatásainak távlatait és problémáit tárgyaló gyűjteményes kötetét, melynek munkatársai ma teljesítik azt, amit a háború szorongatásaí közepette — Gál István buzdítására — terveztek. Gál István, a szerkesztő jelentősége tehát vitathatatlan. Ott van minden törekvésben, melyben a szomszédos népekkel való megbékélés szándéka munkált. Az általa szerkesztett művekben jó érzékkel jelöli ki az utat, azoktól kér kéziratot, akik elvi és gyakorlati tanáccsal szolgálhatnak: Thomas Maimtól és Bartók Bélától! S íitt álljunk meg egy pillanatra! Egy remek tanulmányában maga jelölte meg érdeklődésének inspirálóit: Szabó Dezsőt, Németh Lászlót és Bartók Bélát. Gál István nemzedékére erősen hatott Szabó Dezső! Az ellenforradalmi rendszert bíráló, ia mindenféle hatalmasságot nevetségessé tévő, az elementáris erejű gúnyolódó, a Feltámadás Makucskánx író Szabó Dezső hatott, aki felismerte — annyi tévelygés után —, hogy Magyarország helye Európában: Kelet-Európa. A germán veszedelem ellen tiltakozó, egyre megányosabbá váló író harcos füzetei egy egész nemzedéket irányítottak; szerencsére, a legjobbak szét tudták választani a téveszméket a követésre érdemesektől. Németh László cseh, délszláv érdeklődése megdöbbentette azokat, akik az angol, a francia és a német kultúra bűvöletében éltek. „Közép-Európa nem olyasvalami, ami megvan, hanem olyasvalami, amit meg kell csinálni“ — tanította Németh László, s ettől a megállapítástól egyáltalán nem független kereste Gál István az együttélés modus vivendijét, tárta föl a Duna-konföderációs előzményeket az 1940-es években. Bartók Béla folklorisztikai és elméleti munkássága a harmadik s talán a leginkább döntő példakép. Az Apolló tanúvallomás Bartók Béla mellett: „Az Apolló eszmei Kö- zép-Európája azonos Bartók Béla Kelet-Európa koncepciójával“ — írta Gál. A tájékozódást elősegítette, hogy Gáldi László pompás műfordításokat is adott román költőktől — elvi tanulmányai mellett, Sziklay László Emil Boleslav Lukáč és Rudo Uhlár tanulmányait tolmácsolta magyarul, Strakának sikerült József Attilát is megnyernie cseh és szlovák antológiája számára. Gál István erdélyi útjai során találkozott a román költészettel is, a sarlós fiatalok az új szlovák lírát közvetítették számára, barát- kozása Vilém Závadával pedig szintén új világot tárt föl az örökké kíváncsi, mindent tudni és átadni vágyó ifjú tudós-szerkesztőnek. Elmélet és gyakorlat így vált eggyé, így teremtette meg azokat az alapokat, melyekre aztán az 50-es évektől a nagyszabású és adatgazdag Gál-dolgozatok épülnek. A kapcsolattörténet szempontjait a bartóki alapvetés határozta meg, irányát Németh László és Szabó Dezső példája segített kialakítani. S most a címszerű felsorolás helyett inkább a végeredményt szeretnénk megállapítani: jól szolgálják a népek kultúrájának egymáshoz közelítését. Gál István jól tudja, hogy itt, Budapesten nem sok eredetit tudunk mondani Keatsről, Meredithről, Landorról! Legfeljebb módszerben adhatunk valamit az angol tudományosságnak. De igenis fel tudjuk kelteni a nemzetőr
