Irodalmi Szemle, 1972

1972/7 - Fried István: Gál István köszöntése

"közi anglisztika figyelmét, ha Keats, Meredith, Dickens vagy Landor életművének egyik szeletét elemezzük: földerítjük a magyar vonatkozásokat, megmagyarázzuk azok •értelmét. A Kelet-Közép-Európa-kutatással más a helyzet. Itt, Budapesten is tudunk újat mondani. Sziklay László, Dobossy László, Hadrovics László, Gáldi László és nem utolsósorban Gál István kutatásai élénk visszhangra leltek a szomszédos népek tudományos sajtójában (és nemcsak ott!), kapcsolattörténeti kezdeményezéseink az újabban rendezett tudományos konferenciák (szlovák—magyar, délszláv—magyar szimpóziumokra gondolok) ülésszakain gyümölcsöztek, s nem véletlen, hogy az első csehszlovák—magyar kapcsolattörténeti kötetben külön tanulmány foglalkozik az Apollóval...

A monográfia anyaga lassan áll össze. Tehát nem életrajz. Életműelemzés, melynek külön fejezete a csehszlovákiai magyar irodalommal való törődés, szintén Németh László szellemében. Gál István az egyetemes értékekre kíváncsi, de felmutatja a sajátosan helyi színeket is. Az érdekli, mivel járult hozzá a híd-szerepre vállalkozó csehszlovákiai magyar irodalom a közös drodalmi tudat emeléséhez, humanizálásához. Külön fejezet Gál István és az Erdélyi Helikon kapcsolata; hogyan választotta meg — helyesen — barátait, a humanista oldalról, tagadva az uszítás és uszítok mindenféle válfaját.

Mostanában gyakran írja le egyes „nagy“ emberekkel kapcsolatos emlékeit. Nem kell semmit sem megszépítenie. Tévedéseivel együtt vállalhatja barátait. S mindaz, amit egykor elkezdtek, ma érik be. Szerencse, hogy a betakarítás munkájában Gál István még itt van, s tanáccsal és útmutatással szolgálhat.

A vázlat ezért fejeződhet be derűsen; Gál István Halász Gábor, Szerb Antal, Anton Straka, Sárkány Oszkár eszméit továbbítja hozzánk, akik új módszerrel, az ő adatfeltáró munkájuk nyomán indulunk e térség irodalomtörténetének elemzésére. Ahogy ők vitatkoztak mestereikkel, úgy egyik-másik kérdésben nekünk is van vitánk velük. Adataink esetleg egymással perlekednek. De csak úgy jutunk előbbre, ha vállaljuk őket, illúzióval teli humanizmusukat, jószándékukat, eredményeiket.

Gál István kiadványainak alapos, monográfikus elemzése várat még kutatójára. Ez a néhány szempont a kutatást ösztökélné; tudománytörténeti, kapcsolattörténeti szempontból rendkívül fontos volna, ha ez az elemzés minél előbb megtörténne. Azt már most tudom, hogy Gál István szerepe nem fog csökkenni, ellenkezőleg: nőni fog.

Bercjon E. A.: lakodalmas menet (1971, agyag, fa, fém) Örmény SZSZK