Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Bodri Ferenc: František Kupka centenárium
Bodri Ferenc . a művész dolga, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amelyet az intuíció útján ismert meg .. (Henri Bergson) „.. . absztrakt minden alkotás, amely semmit nem nyújt a kompozíció és a tiszta szín elemein kívül ... Maga a kép lett a mű tartalma és állítása .. (Michel Seuphor) Az idézetekkel a száz esztendeje — 1871. szeptember 23-án, a csehországi Opočno- ban — született festő művészetét próbáltuk megközelíteni: Bergsonnal a szándékait, Seuphor definíciójával a létrejött eredményt. Kupkának külön terme van a párizsi Musée National d’Art Moderne-ben, honfitársai a század legismertebb cseh művészét tisztelik benne, magyarul talán ez az első önálló híradás róla; több okból érdemelne kiállítást, albumot is. Hiszen a „nagy elődök“ sorába tartozik, csak követői vannak, „mestere“ aligha: a harmónia, a rend, a tisztaság megszállottja, egyenes ívű és következetes művészete a század modern áramlatainak példája és közkincse lett. „A színek és formák autonóm és abszolút érvényét“ vallotta (Jirí Kotalík), hozzá hasonlóul csak kevesen (Mondrian? Doesburg? Delaunay? Malevics? Vasarely?) így. „Közel ötven éve — írja Marcel Duchamp 1957-58 táján — Kupka rue Caulaincourt-i műtermében emlékezetes újévi fogadást adott. Akkor kezdett ,absztraktul látni’, ahogy ezt manapság mondani szokás. Azokban a szerencsés időkben ez a szó még nem volt a szótárakban: Apollinaire az prfizmus’ kifejezést használta, ha hasonló dolgokról beszélt..." A Münchenben dolgozó Kandinszkij mellett az absztrakt festészet megteremtésében Kupkának nem csekély része volt, ő a kubista tanulságot elemzi tovább: „A festés művészete lényegében egy grafikai vagy plasztikai karakterű mondat alkotása, melynek elemeit a fény és a szín kombinációi adják. A megfigyelés még nem tisztán művészet, de azzá válhat a szubjektív előadásban: a művész általában hozzátesz a természet látványához, ,másodfokú realitássá’ emelve, új alkotói törvényt is felfedve így..." — írja 1921-es emlékezésében. Bár 1909-től a csoporttal együtt állít ki az őszi szalonban vagy a Függetlenek tárlatán, Kupka „irálya“ csak fogantatásában kapcsolható a kubistákéhoz: 1910—11 fordulóján festi az első „tárgynélkül“ képeket, amelyek tehát mintegy „másodfokon“ emlékeztetnek valamelyes jelenség ábrázolatára, elsőül inkább egy sajátos szellemi állapot kifejezői kívánnak lenni. Kupka tudatos gondolatmenettel és nem a „megfordítva felakasztott képről“ (Kandinszkij esete) talál a belső szellemi állapotok fénnyel és színekkel, árnyalatokkal és foltokkal közvetíthető valóságára. Két és több színben komponált „fúgái“, „kromatikus melegsége", egész „muzikális piktúrája" nem a véletlen felfedezés ujjongó expresszivitását, gro- teszkjeit és arabeszkjeit nyújtja, inkább a naponként és képenként továbblépő elvoFrantišek Kupka centenárium
