Irodalmi Szemle, 1972

1972/7 - Mikola Anikó: Pre- és poszthispán kecsua legendák

égboltra, míg csak a felhők közt cikázó villámok szét nem roncsolják a testét. Attól függően, hogy Amaru alakja fehér vagy fekete színt ölt-e az égbolton, bő vagy szűk esztendő vár az emberekre.

Mama Galia

A legenda szerint Mama Galia egy öregasszony volt, aki a Cantából Huamantangáha vezető út fölött lakott, s ínycsiklandó ételekkel, emberhúsból készült ínyencfalatokkal csábította magához az átutazókat. Volt az asszonynak egy lánya, s két kis unokája, akiket távol tartott magától, hogy ne tudjanak borzalmas üzelineiről. Egy nap a vénasszonynak már nem volt mit ennie, mivel jó régen nem vetődött arrafelé egy \fia utazó sem, hát elhatározta, hogy megöli a lányát. De a kis unokák aznap nem tágítottak mellőle, hiába küldte őket a kútra vízért, semmi szín alatt nem akartak menni, azt állították, nem lehet megtölteni a fonott kosarat vízzel. Az öregasz- szony akkor azt mondta nekik, tömjék be a kosár hézagait apró kövekkel. Mindenképpen időt akart nyerni, hogy véghezvihesse szörnyű tettét.

Ahogy a kisfiúk kitették lábukat a házból, az öregasszony behívta a lányát, és megölte őt. Miután kiszívta a vérét, feldarabolta a testét és egy „pampaná“-nak nevezett óriási fazékba tette. Akkorra a gyerekek is visszaértek a folyóról, és kérdezték, hol van az anyjuk. Az öregasszony azt felelte, hogy kiment ellátni az állatokat, és csak másnap tér vissza. Ekkor azonban megszólalt az anyjuk a fazékban: „Én édes fiacskáim, meneküljetek innen, s kérjétek az eget, hogy legyen segítségetekre.“ A kicsik, amint meghallották az anyjuk hangját, rögtön elhatározták, mi módon szöknek el. Kérték a nagyanyjukat, mutassa meg nekik, hogyan lehet vízzel megtölteni a kosarat, de útban a folyó felé elrejtőztek, és visszatértek a házba. Összeszedték anyjuk testének darabjait, és azzal együtt menekültek. Mikor az öregasszony már a sarkukban volt, Szent Mihály arkangyal egy kötelet bocsátott le nekik a földre, hogy felmászhassanak rajta. Odaérve az öregasszony is megkapaszkodott a kötél végében, de akkor odaszállt egy madár, és csőrével kettévágta azt. Az asszony estében kiáltozni kezdett: róka koma, róka koma, feküdj a földre, meg ne üssem magam! A róka jószívű volt, odafeküdt az asszony alá, és várta, hogy ráessen. Az asszony le is zuhant, de abban a pillanatban, amikor földet ért, lagúnává változott, és belefulladt saját vizébe. A laguna még ma is látható, s a közepében ott a kő, amelyet Mama Gallának hívnak.

Egy anya átka

Azt mesélik, hogy egy Ocros körzetbeli tanyán történt az eset.

Élt ott egy férfi, akinek igen öreg volt már az édesanyja. A férfi egyszer kiment a krumpüföldjére, hogy betakarítsa a termést. Néhány nap múlva az édesanyja is fölkerekedett, hogy egy darab sózott húst vigyen ajándékba a fiának. A férfi felesége látta a közeledő öregasszonyt, s így szólt az urához:

— Amott jön az anyád, biztosan krumplit akar tőled.

Mire a férfi így válaszolt:

— Jobb lesz, ha elbújtatsz a krumpliszárak alá, amíg el nem megy.

Az asszony így is tett, betakarta a férjét, de az anyóka észrevette a csalafintaságot. Mikor odaért a krumpliíöldhöz, a fia felől kérdezősködött, de az asszony letagadta, hogy ott van. Az anyóka szomorúan elballagott, s mikor már jó messzire járt, az asszony ment, hogy kiszabadítsa férjét a krumpliszárak alól, de uram-teremtőm, mit látott! a férje karja és lába tekerődző kígyóvá változott.

A férfi kétségbeesetten kiáltozott az anyja után:

— Anyám, anyácskám! Bocsáss meg nekem! — Az édesanya hallotta a fia kiáltását, de vissza sem nézett.

A környékbeliek összefutottak a nagy kiáltozásra, amikor megtudták, mi történt, s látva, hogy Isten büntetése utolérte az embert, máglyára vetették, s ott helyben elégették őt.

604