Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Mikola Anikó: Pre- és poszthispán kecsua legendák
a két felső kaszthoz tartozók mozoghattak szabadon, az inkák és a curacák. Egy-egy vidék túlnépesedése esetén egész aylukat vagy pachacákat telepítettek át más területre, sokszor a birodalom túlsó felébe, idegen törzsek közé. (Peruban, egy elszigetelt indián közösségben még ma is fellelhetőek az inkák ősi törvényei, például a legelők és a nyájak még mindig közös tulajdont alkotnak.) Az információszolgálat is tökéletes szervezettségről tanúskodott. Chasquik, azaz futárok vitték szét az uralkodó szóbeli vagy írásbeli üzenetét. (Csomóírást használtak, az úgynevezett quiput.) Végig az utak mentén, 8—10 kilométerenként katonai őrállások voltak, a futár itt átadta az üzenetet a soron következőnek, és visszatért saját álláshelyére. Egy-egy üzenet hihetetlen gyorsasággal jutott el a birodalom legtávolabbi sarkaiba is. A birodalom erős és jól szervezett katonasága az útmenti őrállásokon kívül az erődítményekben tömörült. Az egységes birodalom utolsó uralkodója Huayna Capac volt. Halála után, 1525-ben két fia, Huascar és Atahualpa között oszlott meg a birodalom. A széthúzás meggyengítette az ország erejét, s ez azt okozta, hogy Pizarro, kezdetben alig kétszáz főnyi katonaságával, győzelmet aratott fölötte. Elfoglalta a tengerparti erődítményeket és akadálytalanul hatolhatott Cuzcó felé, ugyanis a spanyolok partraszállásával egyidő- ben indult el összegyűjtött seregei élén a Quitóban székelő Atahualpa is, és legyőzte testvérét. A spanyolok tehát ennek a polgárháborúnak köszönhették a hatalmas és tökéletes szervezettségű abszolutisztikus monarchia, az Inka birodalom felett aratott könnyű győzelmüket. Visszatérve az Inkarrí-mítoszra, a Casa de las Americas 1968 március-áprilisi számában J. M. Arguedns érdekes tanulmányban számol be (Los mítos quechuas posthispá- jiícos címmel) az ember eredetének mítoszáról, amely három változatban bukkant fel három, egymástól igen távollevő és jellegében merőben különböző indián közösségben: Queróban, Puquióban és Quinuában. Mindhárom legenda központi szereplője Inkarri (a név szóösszetétellel jött létre a kecsua Inka és a spanyol rey — király szavakból). Puquio, a legenda egyik változatának színhelye, 600 kilométer távolságra fekszik Cuzcótól, az Ayacucho tartományban. Demográfiailag egynyelvű közösség, mert a tanulmány születésének időpontjában csak 500 spanyolul is beszélő félvér és 4800 színtiszta kecsua lakosa volt. íme a legenda: ,,A Wamaník (a hegyek) másodrendű istenek. Ök az ember védelmezői, belőlük fakad a mindeneknek életet adó víz. A legfőbb istenség azonban Inkarri, aki magának a napnak egy vad asszonnyal nemzett gyermeke. Ő teremtett mindent, ami a földön van. A napot az Osquanta-hegy csúcsára helyezte, majd foglyul ejtette a szelet, hogy bevégezhesse a teremtés művét. Egy hegytetőről lehajította aranycsákányát, s ahol az a földbe fúródott, ott megalapította Cuzcó városát. A spanyolok királya elfogatta Inkarrít, megkínoztatta és lefejeztette. A levágott fejet Cuzcóba vitték. Inkarri feje ma is él, és várja a napot, amikor újra egyesülhet eltemetett törzsével. De mivel törvényeit már nem tartják be, akaratát nem tisztelik, Inkarrínak már nincs hatalma. Azon a napon, amelyen a feje egyesül a törzzsel, Inkarri feltámad és visszatér. Azon a napon lesz az utolsó ítélet. A madarak is azt tanúsítják, hogy Inkarri él, és Cuzcó- ban van, mert így énekelnek a tengerpart vidékén: „Cuzcóban van a király, Cuzcóba menjetek“. A legenda másik változata egy Quero nevű haciendán született, amely csak kétnapi járóföldre esik a tartományi székhelytől, s a három említett közösség közül a legközelebb fekszik Cuzcóhoz. Mégis ez a változat őrizte meg a legtisztábban, minden katolikus hatástól mentesen az ember földi megjelenésének történetét. „Kezdetben voltak az ősök (nawpa). Nem tudni, ki teremtette őket. Az ősök örök homályban éltek a hold fénye alatt, és különös, földöntúli hatalmukkal, parittyalövések segítségével síkságokká változtatták a magas hegyeket. Aztán megjelent Roal isten, aki a nap égető sugaraival kiszárította és múmiákká változtatta őket. Ilyenképpen 600
