Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Mikola Anikó: Pre- és poszthispán kecsua legendák
a nap nem istenként jelent meg a földön, hanem Roal isten eszköze volt az ősök kipusztításában. Roal teremtette Inkarrít és Collarit, az első férfit és asszonyt, akik a ma élő indiánok ősszülei voltak. Egy szerencsétlen kimenetelű kaland után Inkarrí kivonult Callaóból, visszatért északra, aranycsákányát ledobta egy hegy tetejéről, s ahol az földet ért, ott megalapította Cuzcó városát. Majd benépesítette a földet. A queróiak Inkarrí elsőszülött fiának leszármazottai. Inkarrí (a hős, és nem az isten) világjáró útjának végén Querőba is elvetődött, aztán örökre eltűnt a partvidék ős- erdeiben, ahol, a népdalok tanúsága szerint, utolérte a halál.“ Valószínű, hogy ez a legenda adja meg a választ Quero rendkívüli és páratlan felsőbbrendűségi tudatára, amelyben a város mindig is élt. A legenda harmadik változata a Cuzcótól 609 kilométerre fekvő, Huamanga tartománybeli Quinuában keletkezett. A település mintegy hétszáz kecsua lakosának nagyobbik része spanyolul is beszél. Az Inkarrí-legendát 1965-ben rögzítette magnetofonszalagra két San Marcos-i egyetemi hallgató egy egyszerű és tanulatlan, 65 éves fazekasmester, Moisés Aparício előadásában, párbeszédes formában. Ez a változat sok vonatkozásban eltér az előző kettőtől. Itt például Inkarrí teremtette a hegyeket, a vizet, az embert. Sziklára erősítette a Napot, és azt kívánta, hosszabbodjanak meg a nappalok. S a nagy kövek engedelmeskedtek neki ............A legenda kecsua „eredet iben“ és spanyol fordításban is helyet kapott a tanulmányban. Az „eredeti“ szót azért tettem idézőjelbe, mert a szöveg kb. egyharmadát spanyol szavak, mondattöredékek és hellyel-közzel kerek mondatok képezik. Az egyetemi hallgató kérdéseire adott válaszok sokhelyütt akadozók, a gondolat- menet itt-ott megszakad, a beszélő más témára vált. Helyenként bizonytalan, logikátlan a válasz, másutt pedig észrevehető, hogy a spanyolul alig tudó fazekas félreértette a kérdést. Például az „Inkarrí teremtette a forrásokat?“ kérdésre a fazekas így válaszol: „A hidak maguktól lettek.“ S hogy miért? A forrás szó spanyolul fuente, a híd: puente. Világos tehát a félreértés s tisztázódik is rögtön, amint megismétlik a kérdést, s a fazekas ezúttal kecsua szót (puquío) használ. Mindezektől eltekintve a legenda olyan szép és kifejező, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak, s egész terjedelmében lefordítottam. íme tehát a harmadik Inkarrí-legenda; a kérdező Hernando Núfiez, aki válaszol, Moisés Aparício, a fazekasmester. Moisés Aparício 1. válasza: — ... Mert ő parancsolni tudott a köveknek... Ö egymaga négy utat épített. És a házak, azok is készen emelkedtek ki a földből, ha ő akarta... Megkötözte a Napot, hogy álljon. A Napot is megkötözte... Király... igen, király... de hatalmában állt akarni, és véghezvinni akaratát... akár az istennek, ugye. — Kinek a fia volt? M. A. második válasza: — Nem tudom, uram ... Nem tudom, honnan származhatott... Errefelé minden, az utak, a hidak, a folyók, puszta parancsára lettek mind. — Hol élt? Melyik város volt a székhelye? M. A. 3. válasza: — Nincstelenül vándorolt... Ott építette föl a házát, ahol éppen akarta... — Egy király volt csak, vagy többen is voltak? M. A. 4. válasza: — Igen, többen... Kettő, úgy hiszem, vagy legföljebb három. Nem volt más király, csak ők, az akarat és a teremtés hatalmával jártak a földön. Bárhol házat emeltek maguknak... Minden héten, vagy minden két hétben egy napon... vagy két nap is egy héten. Egyszer megkötözte a Napot. így járt, így vándorolt. — Hová kötözte a Napot? M. A. 5. válasza: — Egy kőre, amely e célra szolgált, egy nagyon nagy, régi és üreges kőre. — Inkarrí halott? M. A. 6. válasza: — Fogva tartják ... Isten majd életre hívja egyszer... akkor felkél a föld alól... és egyesül a fejjel. Most Limában tartják fogva, úgy bizony, Limában. Mikor Isten maga elé rendelte, éppen alá akart szállni a földbe. Mire volt a hatalma, hogy akarjon s óhaját végre is hajtsa? Te parancsolj, mondta (az- Isten). Kötözd meg a Napot, mondta. Mikor elindult (Inkarrí) és ment, utána601
