Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - Slobodník, Dušan: A mai szovjet költészet útkeresése

Fet és — természetesen — a polgári költészet művelőit is: Nyekraszovot és később esetleg Gyemjan Bednijt).

Ha össze akarjuk foglalni a mai szovjet költészet szerteágazó erőiről nyújtott rövid tájékoztatót, azt mondhatnánk, hogy legjellemzőbb vonásai a következők:

1. Nagy mértékben kiszélesedett a költészet tematikai skálája. Ezt nemcsak a bővülő élettapasztalatok eredményezték, hanem az orosz és szovjetorosz költészetben uralkodóvá vált teljesebb és elmélyültebb szemlélet, valamint azoknak a költőknek az általános újjáértékelése is, akiket egyesek (indokolatlanul) elvetendőnek tartanak (Ahmatova, Hlebnyikov, Belij, Cvetajeva, Mandelstam). Itt hozzá kell tennem (a félreértés elkerülése végett), hogy Ahmatova és a többiek elismerése nem jelenti a hazai költészet egyéb hagyományainak megtagadását. A mai költészet tehát visszatér bizonyos „örök témákhoz“, sajátossá avatja a maga erkölcsi alapállását, s jelentős általános emberi-erkölcsi vonásokkal gazdagítja azt, olyanokkal, melyeket a kommunista mozgalom is magáévá tett és elmélyített.

2. A modern költészet eleme az „intellektualizódás“, az egyszerűségellenesség is, amely a megváltozott életfeltételekkel függ össze. A fizikusok és költők vitája, amelyről annak idején Ilja Ehrenburg is írt — többek között — abban is megnyilvánult, hogy a költészet (és az egész irodalom) az emberi megismerés módszereivel egyre inkább igyekszik átfogóvá válni( hasonlóan a tudományhoz). Mivel az irodalom központja az ember, ennek az ösztönös vagy tudatos, de mindkét „vetélkedőfél“ számára hasznos „versengésnek“ a súlypontja az ember pszichikai képességeinek, intellektuális, érzelmi és erkölcsi magatartásának a területére tolódik át.

3. Ez aztán beleolvad az ember sorsának és általában az egyéni sors jelentőségének a hangsúlyozásába. Persze, a szovjet költészet lírai hőse nem a társadalom ellen harcoló egyén, mert ez a burzsoá társadalmak irodalmát jellemzi. A szovjet költészet hőse azonosulni igyekszik társadalma eszményeivel, hogy tetteivel hozzájáruljon gyorsabb fejlődéséhez. Erkölcsi téren el akarja sajátítani és el akarja mélyíteni a kommunista gondolat legnemesebb célkitűzéseivel, az emberiség ősidők óta élő erkölcsi eszményeivel azonos erényeket: a hazaszeretetet, a helytállást, az őszinteséget, a jellem teljességét.

4. A modern szovjet költészet összetettségének egyik eleme a rétegezettség is, amit az egyik kritikus, A. Makedonov (a Voproszi lityeraturi 1968/7 számában) a „bizonytalanság alapokának“ nevez. Ez alatt a költői mű jellegét érti az egyértelműségtől a szimbolikus többértelműségig, az általánosításig. (Természetesen a szimbólumok ilyen alkalmazkodása különbözik a szimbolizmus elméletétől és gyakorlatától, akár az oroszokra gondolunk (Biok, Brjuszov, Belij, Balmont), akár a franciákra, akik azt hirdették, hogy az egyetlen valóság, az alfa és az omega a szimbólumok áttélés világa.)

5. A mai szovjet költészet párhuzamosan halad azzal az általános irányzattal, hogy egy Baudelaire utáni fejlődés érvényesüljön. (A Szovjetunióban egyébként nemrég adták ki Baudelaire A romlás virágai című kötetének fordítását, és N. Balasov, az alapos utószó szerzője nagyra értékeli a költő jelentőségét az egész modern költészet fejlődése szempontjából.) Mindez a költőknek és főleg az irodalomelmélet művelőinek, valamint a nyelvészeknek a költői nyelv problémáira irányuló növekvő érdeklődését tanúsítja. A szovjet strukturalizmus és irodalomtudomány a műalkotás nyelvének tanulmányozásában nagy sikereket mutat fel, és — túlzás nélkül állítható — a problematika kutatásában világszintre emelkedett. Az élet és az irodalom, a tudomány és az irodalom, valamint az egyes tudományos ágazatok dialektikus összefonódása kétségkívül visszahat a költészetre is, amely magába szívja a tudományos kísérletek ismereteit.

Hogy a mai költészet kérdései iránt az érdeklődés mennyire megnőtt, azt az a tény is tanúsítja, hogy emelkedik a modern költészet problémáival, a verses formák fejlődésének, a képalkotásnak és az élet, valamint a költészet viszonyának kérdéseivel foglalkozó könyvek száma.

Bár egyes költők (mint például Iszakovszkij) joggal és a szakemberek többségével egyetértésben óva intenek a költői szó inflációjától, rámutatva főként a kerületi folyóiratok és kiadók alacsonyabb mércéjére, kétségtelen, hogy a szovjetorosz költészet rendkívül dinamikusan fejlődik, és a jelenben tehetséges alkotók egész sorával rendelkezik.

Fordította: L. Gály Olga