Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Virághné T. Sonja: Radnóti Miklós egy éve Liberecben
Virághné T. Sonja f Részlet egy diplomamunkából] Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, a Kádár utca 8 alatt. Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére. Édesapja pár év múlva újra megnősült. Az elemi négy osztályát (1915—1919) a Szemere utcai iskolában végezte. Ebben az időben a Falk Miksa utca 7-ben (ma Néphadsereg utca) laktak, az úgynevezett Bosnyák-laktanya mellett. A Tanácsköztársaság bukása után kénytelenek voltak átköltözni a Kálvária térről (ma Kulich Gyula tér) nyíló Örömvölgy utcába (ma Diószegi Sámuel utca), e jellegzetes proletárkörnyezetbe. El kellett tűnniük a darutollas Horthy—katonák székhelyévé váló laktanya szomszédságából, mivel az apa vöröskatona volt, a nevelőanyja pedig házbizalmi funkciót töltött be, s a családi hagyomány szerint aktiv politikai tevékenységet fejtett ki a tanácshatalom idején. A fiú politikai fejlődésére a családi hagyomány szerint a nevelőanya mellett a munkásnegyed világa is hatott. 1919 szeptemberétől Radnóti középiskolás diák, a Markó utcai reálgimnázium tanulója lett. 1921-ben, tizenkét évesen az édesapját is elvesztette. Ekkor tudta meg a teljes valóságot, hogy nevelőanyja nem édesanyja, s hogy a rajongásig szeretett Ági nem édes-, csak féltestvére. Egyszerre szakadt rá teljes súlyával magánya, egyedülléte tudata. Születése körülményeinek tragikumán túl, gyermekkora telítve volt nyomasztó élményekkel. Közvetlen gyermekkori emlékei a család világa mellett a háborúhoz fűződtek. Ha fellapozzuk az Ikrek havát, ott születése körülményei mellett a világháború borzalmait is idézi. 1921-től — amikor már teljesen árva — anyai nagybátyja, Grosz Dezső („Dezső bácsi“) lett a gyámja. A nagybácsi legényember, így hát gyámfiát két vénlány rokonánál helyezte el, akiket ugyancsak ő tartott el. A nagybácsi, a nevelőapa gazdag ember volt. A fiú neveléséről nagy körültekintéssel igyekezett gondoskodni. Szerződtette Hilbert Károly polgári iskolai matematika tanárt korrepetitornak, elsősorban azzal a céllal, hogy az elhunyt apa helyett legyen egy férfi Radnóti közelében (tudta, hogy a két vénlány nem lehet igazi nevelője a tizenkét éves fiúnak), aki problémáiban tanácsot ad, aki irányítja, neveli. Radnótinak a tanulmányokban kevés segítségre volt szüksége. Ezért a délutáni együttlétek jórészt beszélgetéssel teltek el. A korrepetitor rövid idő alatt atyai barátja lett az árva fiúnak. Hilbert tanár visszaemlékezése szerint Radnóti otthonülő, olvasó gyerek volt. Kezdetben nem volt barátja, s nagyobb diákkorában is csak lassan alakult ki baráti köre. A Markó utcai reálgimnázium négy alsó osztályának elvégzése után, 1923 szeptemberében nagybátyja az Izabella utcai kereskedelmi iskolába íratta be gyámfiát azzal a céllal, hogy textilnagykereskedésébe utódot neveljen magának. A kereskedelmi iskolai tanulmányok kezdettől fogva nem tetszettek Radnótinak. Inkább az irodalom felé orientálódott. Olvasmányai között Ady kezdte betölteni a központi helyet. Hatással volt még rá Baudelaire és Verlaine is. Másodikos kereskedelmista, amikor verssel Radnóti Miklós egy éve Liberecben
