Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Marek, Jiří: A napfürdő
— Nem, mindenkit kihallgatunk, aki abba a (fürdőbe jár. Nos, hát addig is minden jőtl Mrázek felügyelő aztán nyomban felhívta a helyi rendőrbiztost, és a lelkére kötötte, hogy szigorúan figyeljék Rákos úr lakását, azonkívül biztosította, hogy az orvos naponta látogatni fogja a beteget. Ha megtörténne, hogy nem találja otthon, azonnal jelentse a rendőrségnek. A legrosszabb az volt, hogy a tanácsos urat már nem találta az igazgatóságon, állítólag személyesen kiment a tett színhelyére. Ez azt jelentette, hogy Mrázek felügyelő megint kutyagolhat majd azon a nyaktörő úton a kertek között, míg csak föl nem ér a domb tetejére a napfürdőhöz. Amikor a tanácsos úr a tett színhelyére ért, a kapun egy papírlapot talált, amelyre Bružek felügyelő sajátkezűleg írta fel a következőket: Ma hivatalos okokból zárva A fürdőmester és felesége nagy bosszúságára abbeli haragjában tette ezt Bružek úr, hogy semmi hasznavehető értesülést sem sikerült belőlük kiszednie. A tanácsos úr megmagyaráztatta magának, hogy ezt a különös napszanatőriumot bizonyos Habinger úr, a napfénnyel való gyógyítás lelkes híve építtette, sőt hasonló intézményeket külföldön is létesített. Habinger úrnak a napsugarak gyógyhatása iránti csodálata alkalmazottait, a fürdőmestert és feleségét is teljesen áthatotta, mély meggyőződéssel magyarázván a tanácsos úrnak, hogy csak a korlátoltak nem bírják felfogni, hogy az egészség teljes mértékben napsugarakból nyerhető el, melyek mindennemű betegségre gyógyhatássai vannak, elsősorban az izületi és a bőrbetegségekre, és amelyek az üvegkupola alatt egyenesen trópusi meleget biztosítanak, anélkül, hogy megégetnék a test bőrfelületét. A Nap Egészséget Ad fürdő vendégei életerősek, egészségesek és nincsenek lesülve, mint azok a bolondok, akik fürdőruhában szaladgálnak a folyók partján. Itt a vendégek természetesen meztelenül napoznak, s ha fáradtaknak érzik magukat, lepedőbe burkolózva lemennek a pihenőterembe, ahol üdítő italokat is felszolgálnak. — Például? — szakította félbe a tanácsos úr a tanulságos magyarázatot. — Bármit, amit a vendég óhajt. Többnyire limonádét vagy bort. — Nagyon érdekes — jegyezte meg a tanácsos úr, és felkérte a fürdőmestert, hogy folytassa. Az öltözőfülkék tökéletesen tiszták, amiről a tanácsos úr maga is meggyőződhet. Itt a vendég levetkőzik, s a kupola alatt átadja magát a napsugarak jótékony hatásának, miáltal vasegészségessé válik. — Vagy keresztüllőtt fejjel találják meg — mondta a tanácsos úr. — Sajnálatos dolog — motyogta a fürdőmester. — Először történt ilyesmi, kérem. — Még az kellene, hogy többször is történjen! No, és azután? ... Mit tesz a vendég aztán, ha már eléggé kinapozta magát és esetleg már eleget ivott? — Kérem, nálunk csak mértékkel lehet inni. Szóval a vendég aztán bemegy a fülkéjébe. — Ahol esetleg meglátogatja egy másik vendég! — Kérem ez ... ez ... úgyszólván kizárt dolog. — Úgyszólván! De nem egészen. Winterné asszony itt rendszeresen találkozott Rákos úrral. Igen, vagy nem? — Igen ... De ... de csak ők! — Mások is! Csak a többi eset nem végződött gyilkossággal — mondta szigorúan a tanácsos úr. — Kérem a személyzet további tagjait! A további személyzet egy félnótás kertészből meg egy mindenes szolgából állt, aki jóformán semmit sem mondott, és egy idősebb asszonyból, aki takarítani járt a fürdőbe, és előző nap este csak akkor érkezett meg, miután megtalálták a holttestet a nyugágyban. A tanácsos úrnak egyáltalán semmi oka sem volt az örömre. Bružek úr hiába szimatolt erre-arra a ház körül, hiába kérdezgette a szomszédokat, senki sem tudott semmit, senkii sem hallott semmit, egyébként eléggé élénk volt errefelé a forgalom,
