Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Zsilka Tibor: Szemiotikái műelemzés
Volt, aki úgy vélte, kolomp szól, s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család. Múltúnk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. 5 A munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre s fröccsre, hogy csináljon ricsajt. Az ország nem kérdi, mivégre engedik meggyűlni a bajt s mért nem a munkás védelmére gyámolítják a gyáripart. Szövőlány cukros ételekről álmodik, nem tud kartelekről. 5 ha szombaton kezébe nyomják a pénzt s a büntetést levonják: kuncog a krajcár: ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért. 6 Retteg a szegénytől a gazdag 6 a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény. Nem adna jogot a parasztnak, ki rág a paraszt Kenyerén s a summás sárgul, mint az asztag, de követelni nem serény. Ezer esztendő távolából, hátán kis batyuval, kilóból a népségből a nép [fia. Hol lehet altiszt, azt kutatja, holott a sírt, hol nyugszik atyja, kellene megbotoznia. 7 S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad — édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! Totyogjon, aki buksi medve, láncon — nekem ezt nem szabad! Költő vagyok — szólj ügyészedre, ki ne tépje a toliamat! Adtál földmívest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak, hogy mi ne legyünk német gyarmat. Hadd írjak szépet, jót — nekem add meg boldogabb énekem! A költeményben a társadalmi valóság jobban, erőteljesebben fejeződik ki, mint más irodalmi szövegekben. Erről tanúskodnak mind a tematikai elemek, mind a nyelvi kifejezőeszközök. A szociális mondanivaló identifikálásában a költemény kontextuális összefüggéseire helyezzük a súlyt, természetesen csak azokra ,amelyek a szövegből közvetlenül is levezethetők. Ilyennek tűnik mindenekelőtt a szerzőnek a leirt valósághoz való kommunikációs viszonya, amely bizonyos tapasztalati komplexumok derivátu- maként jön létre. A tapasztalati komplexum a szerző tudatában elraktározott tapasztalatok, képzetek, gondolatok, érzelmek, érdekek és ingerek összessége. A kommunikációs helyzetnek és körülményeknek megfelelően a szerző egy meghatározott kommunikációs álláspontot „foglal el“, vagyis a tapasztalatok összességéből azokat az elemeket választja ki, amelyek az adott kommunikációs helyzetben a legalkalmasabbak, legmegfelelőbbek.1 A tapasztalati komplexum és a kommunikációs álláspont genetikailag és ontológiailag a szöveghez kötődnek, ennek következtében az adott szöveg létrejöttének a feltételei, milyenségének a meghatározói. A tapasztalati komplexum az egyén saját, intim ügye; de a szöveg, amely a kommunikációs álláspont hatására születik, parole-jelenség. A kommunikációs álláspont tehát a szövegalkotás „stratégiai“ oldalára vonatkozik2; vezérli és determinálja a tapasztalati komplexum elemeinek 1 Erről lásd Miko F.: Tekst a štýl. Bratislava, Vydavateľstvo Smená 1970. 14. 1. 2 Kenneth Burke azt a helyzetet tekinti a legfontosabb mozzanatnak a szöveg keletkezésében, amelyben a szerző van; és azt a stratégiát, amelyet meghatározott helyzetben választ. V. ö. Bürke, K.: Dichtung als symbolische Handlung (Eine Theorie der Literatúr.) Frankfurt am Main, Suhrkamp Verlag 1966. 7. 1.
