Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Zsilka Tibor: Szemiotikái műelemzés

tematizálódását. Ezért a kommunikációs álláspont igen fontos tényező a szöveg tematikai és nyelvi elemeinek megválasztásában, kiválogatásában. Segítségével tükröződnek vissza a szöveg tartalmazta társadalmi és szociális jelenségek is. A szooiális és társadalmi jelenségek ugyanakkor azoknak az oppoziciós viszonyoknak a révén jutnak kifejezésre, amelyek -a műalkotásban igen bonyolult rendszert alkotnak. Például egyetlen oppozíción belül egyező tematikai elemek kerülnek egymás mellé, s így épp ezek az egyezések vádnak a velük ellentétes szövegelemek oppozícióinak alapjává.

Az természtes, hogy az ellentétek azoknak a tér- és időbeli sajátosságoknak és kategóriáknak a jegyében alakulnak ki, amelyek többé-kevésbé identifikálhatok a szövegből. Ez azt jelenti, hogy a szöveg mindig meghatározott térhez és korszakhoz, időszakhoz kapcsolódik. A szövegnek ez a tér- és idővonatkozása válik voltaképpen a konkrét szövegben levő ellentmondások megállapításának alapjává.3

Az elemzésre választott költeményben könnyen iderttifikálhatő a térkategória (Magyarország), valamivel nehezebb a dolgunk az időkategőriával (a II. világháborút megelőző társadalmi helyzet). A térre vonatkozik már maga a cím is (Hazám), de a költemény egyéb részei is: „S mégis, magyarnak számkivetve / lelkem sikoltva megriad — / édes Hazám, fogad) szívedbe / hadd legyek hűséges fiad!“

A szövegből tehát az következik, hogy a költemény legstabilabb eleme, amely a többi elemet egy teljes struktúrába tömöríti, a Magyarország tulajdonnév. Ezt a nevet archiszémának tekinthetjük, vagyis olyan szematikai egységnek, amelynek kiemelkedő jelentősége van a szövegben levő szemantikai relációk oppoziciós viszonyainak megállapításában. Vele szemben már maga a cím (Hazám) is ugyanannak a denotá- tumnak sajátos stilisztikai megnevezése. Ez a sajátos megnevezés egyúttal kifejezi a szerzőnek az adott térhez, vagyis hazájához fűződő viszonyát, s ez azt jelenti, hogy pozitív kommunikáoiós álláspontja révén olyan helyzet áll elő, amelyben „elmosódik“ a fő tematikai kontraszt, vagyis a téma szintjének ellentmondása. A kommunikációs helyzet az első szonettben kap hangot a természet képeinek és a nyomorgó nép helyzetének leírásával (a nemzeti nyomor). A kommunikációs helyzetet tehát klasszikus módon vezeti be, vagyis tézissel és antitézissel, amelyek ugyanakkor a haza fogalmában egységbe olvadnak. Ezt a következő képlettel fejezhetjük ki:

A = B A C,

amelyben az A = haza, B = természet, C = nép. A haza ekvivalense a természeti képeknek és a népnek; s az utóbbinak a természet semmilyen előnyöket sem nyújt (nemzeti nyomor). A természet képe mint a haza pozitív szimbóluma az elszegényedett néppel konjunkcióban van, ugyanakkor a konjunkciót a szövegben a következő strófában fejezi ki: . a közösség, amely e részeg / ölbecsaló anyatermészet / férfitársaként él, . .

A tézis, vagyis a természeti kép a szövegnek pozitív tényezője, és szemben áll az antitézissel, amely a Magyarország archiszémával a viszony negatív pólusát alkotja. Az adott kontrasztról leginkább a költemény 1. szonettjének egyes versszakaiban szereplő lexémák stilisztikai és axiológiai jegyeinek összehasonlításával bizonyosodhatunk meg. Míg az első versszakban szereplő kifejezések [„bársony nesz“, „szellőzkö- dő", „lágy meleg", „tapsikoltak", „jázminok") egyértelműen pozitivek, az 1. szonett többi versszakának kifejezései és szókapcsolatai negatív alá'festésűek [„álmos dzsungel", „rám csapott", „komor munkahelyeken", „káromkodva", „töpreng", „az éj nagy odva", „nemzeti nyomor“).

A költőnek a hazához és a természethez fűződő jő viszonyát tehát már a második versszakban megzavarják azok a benyomások és tapasztalatok, amelyeket akkor szerzett, amikor érintkezésbe került e jelenségekkel. Ezekből a benyomásokból és tapasztalatokból a helyzet bemutatását követően az 1. szonettben azoknak a szociális ellentéteknek a hatalmas panorámája tárul föl, amelyek a tematikai kontraszt alapján épülnek bele a szövegbe. A tematikai kontraszt a következő képlettel fejezhető ki:

a = b + c,

3 V. ö. Hankiss E.: A „vershelyzet“ (Kommunikációs törvények érvényesülése a költészetben). A népdaltól az abszurd drámáig című kiadványban. Bp. Magvető Kiadó 1969. 88—92.