Irodalmi Szemle, 1972
1972/6 - Zsilka Tibor: Szemiotikái műelemzés
Zsilka Tibor szemiotikái műelemzés IJózsej Attila: Hazám 1 Az irodalmi alkotásban levő társadalmi-szociális mondanivalót mint a szöveg preferált velejáróját József Attila Hazám című költeménye alapján vizsgáljuk meg. Elöljáróban azonban érdemes lesz idézni a költemény teljes szövegét: 1 Az éjjel hazajelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok, nagy, álmos dzsungel volt a lelkem s háltak az uccán. Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni jog, a közösség, amely e részeg ölbecsaló anyatermészet jérjitársáként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor. 2 Ezernyi jajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely, hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kitessék: jöl kéne szabadulni már! S a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányi-vetnl meg száz bajunk. Az erőszak bűvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép jajunk! 3 A jöldesúr, akinek sérvig emeltek tönköt, gabonát, csákányosokkal puszta tért nyit, szétveret jalut és tanyát. S a gondra bátor, okos jérjit, ki védte menthetlen hónát, mint állatot terelni értik, hogy válasszon bölcs honatyát. Cicáznak a szép csendőrtollak, mosolyognak és szavatolnak, megírják, ki lesz a követ. Hisz „nyíltan“ dönt, ki ezer éve, magával kötve, mint a kéve, sunyit vagy parancsot követ. 4 Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másjél millió emberünk. Szive szorult, rezgeti a lába, acsargó habon tovatűnt, emlékezőn és okádva, mint aki borba jojt be bűnt.
