Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Tőzsér Árpád: Beszélgetés a szerzővel

beszélgetés a szerzővel

Szerkesztő: önnek, mint több, fordításelmélettel foglalkozó munka szerzőjének, mi a véleménye a „kisebbségi“ irodalmak ún. természetes fordító-közvetítő funkciójáról?

Szerző: Úgy vélem, hogy a „kisebbségi“ irodalmak esetében valóban közvetítő funkciójukból kell kiindulnunk, s benne specifikumot kell látnunk. A „kisebbségi“ irodalom a kétíkuilturájűság, kétirodalmúság és kétnyelvűség megvalósítója (szubjektuma és objektuma egy személyben). Két irodalom kontextusába kapcsolódik, két hazájú, de más-más a funkciója a magyar és a szlovák, illetve a cseh irodalom vonatkozásában.

S itt kínálkozik a kisebbségi fordító számára a legnagyobb lehetőség: kettős irodalmi és nyelvi műveltségét úgyszólván az anyatejjel szívhatja magába. Egyik említett irodalom fordítói sem ismerhetik az eredeti mű és fordítás nyelvét és irodalmát úgy, mint a „közvetítő“ irodalom képivselői. S ez nemcsak a reáliák, az ún. szövegen kívüli és szövegen belüli ontológia, a téma vonatkozásaiban érvényes, hanem a nyelvet, a kifejezés! eszközök megszervezését, tehát a stílust illetően is.

Ügy tűnik föl, hogy a szlovákiai magyar irodalom képviselői nem használják ki teljesen a lehetőségeiket. Az okok: 1. A határozott alkotói koncepció hiánya; a szlovákiai magyar írók nem tudatosítják eléggé közvetítő küldetésüket, s épp ezért az irodalmi élet Itt kicsit befelé forduló, elszigetelt és funkciótlan. (Innen a provincializmusuk is!) 2. Fordítóik nem tartanak lépést a világ-trenddel. A modern fordító közvetítő és alkotó is egy személyben. A közvetítő szereptől elválaszthatatlan az elmélet, de a szlovákiai magyar irodalomban fordításelmélettel — ha jól tudom — senki sem foglalkozik, s ha igen, csak saját szakállára. Ezzel persze nem akarom az elmélet jelentőségét abszolutizálni. Az elmélet akkor kezd elengedhetetlenül szükségessé válni, amikor a fordítótehetség elméleti iskolázottság hiányában nem tud továbbfejlődni. Azt hiszem, hasznos lenne bekapcsolódni a Szlovák Fordítók Társaságának munkájába, és föleleveníteni a fordításelmélettel foglalkozó szekció működését is (az utóbbit valamennyi fordítónk hasznára!).Szerkesztő: Tudomásunk van róla, hogy a nyitrai Pedagógiai Fakultás mellett működő, az irodalmi kommunikáció problémáival foglalkozó kabinet ez év szeptemberében nemzetközi konferenciát szervez. A konferencia témája: a szakszövegek fordításának problémái. Mondhatna nekünk erről a konferenciáról közelebbit: miben különbözik a szakszöveg-fordítás a műfordítástól, kik vesznek részt a konferencián stb.?

Szerző: A szakszöveg-fordítás és tolmácsolás elméleti problémáit megvitató konferenciánknak két rendezője is van: a nyitrai Pedagógiai Fakultás (az irodalmi kommunikációval és kísérteti módszertanával foglalkozó kabinet) és a prágai November 17 Egyetem. A konferencia napirendjén a következő problémák szerepelnek: a) A fordításelmélet helye a fordítástudományok rendszerében; b) Az összehasonlító nyelvtudomány és a szakfordítás viszonya; c) A szakfordítás stilisztikája; d) Az irodalom, a történelem és a „reáliák“ fontossága a fordító és oktató idegen nyelvű kiképzésében; e) A szakfordítás és az idegen nyelvek oktatásának módszertana; f) A tolmácsolás elmélete és módszertana. — Mivel a szakfordítás-elméletnek nálunk még nincs meg a szükséges tudományos és pedagógiai alapvetése, a konferencia gondolata a műfordítás teoretikusaitól származik. Hogy úgy mondjam, „kollegiális“ segítség ez: életünknek a gyakorlat szempontjából ezt a nagyon fontos területét is aktivizálni akarjuk. Ezeken az impulzusokon kívül még egy dologra gondoltunk: szükségesnek tartjuk a különböző fordításágak integrációját egy egységes fordításelmélet alapján. A szak- és műfordítást összehasonlító legújabb kutatásaink meggyőztek bennünket arról, hogy a fordítás szempontjából az egyes szövegfajták és szövegtípusok között nincs alapvető kü-