Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Popovič, Anton: Az irodalmi kommunikáció modellje és a fordítás

A fordítás egyéb sajátosságait a következő soron mutathatjuk be: Mögeresztöm, a szél sem ér nyomába.

Keď ho pustím, s vetrom letí, ako vták

Az eredeti megszemélyesítése helyett (a szél sem ér nyomába) a fordítás a népmesékben kedvelt népi eredetű szóláshasonlatot alkalmaz (...letí ako vták). Ez elmozdulás a népi kolorit felé. A (fordítót az a törekvés jellemzi, hogy főként ott igyekszik egyezést elérni, ahol a reáliák esetleges elvesztése az eredeti színezetének gyön- gítésével járna. így pl. a 14. sorban a „borjúszájas ling“ kifejezést (bő, lobogós ujjú, rövid férfiing) egy népi eredetű kicsinyített alakkal (košalienka) helyettesíti. A fordítás megőrzi népies színezetét, ugyanakkor az emocionalitás irányába történő elmozdulást vehetünk észre benne. Ez megfigyelhető a rozkošne / radostne rímpárban is:

Ezön járok, mint kiskiráj kényösen,

Borjúszájas ingom lobog szélösen

jak ten princ sa na ňom nosím, rozkošne veje rukáv košielenky radostne

A fordító a „süveg“ megfelelőjeként a „širák“ kifejezést használja. Ha a kettő fogalmilag nem is azonos, az utóbbi alkalmazása mégis helyes, mert amikor a klobúk

— širák párból az utóbbit választotta, a fordító ugyanazt a népies színezetet érte el vele, amit a kalap — süveg szembenállásból az eredetiben a süveg szó képvisel. A fordítónak olyan eszközökhöz kellett nyúlnia, amelyek a népi kolorit vonásait kölcsönzik a szövegnek, hogy ugyanolyan asszociációkat váltson ki a fordítás a befogadóból, mint amilyeneket az eredeti szerzője akart elérni. A mai olvasó tudatában tehát a népi — irodalmi szembenállást stilisztikai eszközökkel kellett fenntartania. Egyik ilyen eszköz a szövegben az a frazeológiai elem is, hogy:

Be-benézök a bugaci csárdába Őszöm, iszom, kedvem szörént rovásra;

Do bugackej čárdy kuknem idúcky, na borg najem, napijem sa po ľudsky,

Az idúcky / poľudsky rímpár itt kétféle elmozdulást idéz elő. Az igei határozószó tidúcky) cselekményességet, a módhatározó (po ľudsky) pedig antropomorfológiai mozzanatot kölcsönöz a szövegnek a „kedvem szörént rovásra“ helyén. Itt értelmi elmozdulás is történt, s ez kifejezi szimpátiáját azokkal, akik isznak; az ivást mint emberi dolgot fogja föl.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a koloritot kifejező beszéltnyelvi elemekkel gazdagított irodalmi változat egyenértékű stilisztikai megoldása az eredetinek. Adott esetben a befogadó szempontja tette lehetővé a nyelvi elmozdulások irányának identifikálását az irodalmi szövegcsere mozzanatában.