Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Miko, František: A kifejezésrendszer értelmező szótára

alakítására, s ez a szöveg észlelésekor élmónyi erővel hat a befogadóra (a szöveg antropologikus jellege);

® az élményi erővel ható szavak és motívumok, vagyis a pragmatikus konnotáció- val rendelkező elemek jellegzetes frekvenciája.

Bbl A kifejezés cselekményessége — a téma dinamikus, folyamatszerű töltete; .a kifejezés cselekményessége másodlagosan párharcban van a kifejezés szubjektivitásával; a cselekmény esség és a szubjektivitás különböző aránya alkotja az epika és a líra differenciálódásának, ezen belül pedig a további válfajok és változaiti formák elkülönülésének alapját;

® az emberi kapcsolatok területéről vett cselekvő igék és dinamikus motívumok jellegzetes frekvenciája (a szöveg antropologikus jellege).

Bbll A kifejezés temporalitása — olyan törekvés, mely a cselekmény elemei között levő viszonyok konkrét időrendi besorolására irányul;

® az ige idővonatkozásainak aktuális jelentősége, konkrét időmeghatározás, az időrenddel végzett műveletek (anticipiálás, retroapekció stb.).

Bb2 A kifejezés aktualitása — olyan törekvés, amely igyekszik rekompenzálni a téma élményi elhalványodásának benyomását, amelyet a cselekmény, a helyzet, a szereplők és a környezet idejének, terének, tárgyának közvetlen közelsége váltott ki;

® elbeszélő múlt; folyamatos cselekvésű igék; a szereplők egyenes beszéde; a cselekmény idejének és helyének a konkrét szereplő szempontjából történő rögzítése.

Bb3 A kifejezés markírozottsága — az a törekvés, amely a dolgok és a tények jellemző, jellegzetes, szembeötlő vonásait olyan szavak és motívumok megválasztásával tükrözi, amelyek a befogadóban erőteljesebb képet alakítanak ki a szereplőkről és a környezetről; a kifejezés markírozottsága szemben áll a kifejezés expresszivitásával;

® a dolgok és a tények jellemző, jellegzetes, szembeötlő jegyeit tükröző szavak és motívumok megválasztása; hangutánzó és hangulatfestő szavak.

Bb4 A kifejezés ereje — a markírozottság, élesség elérése nyomósító eszközökkel; ® hiperbola, fokozás, a szavak és a motívumok ismétlése.

Bb5 A kifejezés színezete (kolorit) — a környezet, a kor vagy a nyelvi szokások hangulatának kiváltása bizonyos szavaik és motívumok segítségével, főként akkor, hogyha a bemutatott környezet, kor, nyelvi szokás eltér attól a kortól, környezettől, nyelvi szokástól, amelyben a befogadó él (lokális, kor-, nyelvi, pl. népnyelvi színezet);

• az idegen környezet, kor, nyelvszokás jellegzetes szavainak átvitele abba a környezetbe, korba, nyelvszokásba, amelyet a kifejtett téma képvisel; a nyelvjárásokból, rétegnyelvből, tolvajnyelvből, a beszéltnyelvi stílusból, szaknyelvből vett kifejezések, idegen, archaikus, biblikus szavak és motívumok használata irodalmi szövegekben.

Bb6 A kifejezés figurativitása — erőteljesebb képzetek kiváltása a dolgokról, eseményekről, állapotokról olyan dolgokkal, eseményekkel, állapotokkal való rejtett (metafora, metonímia) és nyílt összehasonlítással, amelyek valami miatt feltűnőek és jellegzetesek;

• metafora, metonímia, körülírás, hasonlat, szimbólum, allegória, parabola stb.; itt a metaforikus jelleg az alapelv, amely küzdelemben van a kifejezés irracionalitásával: a metafora az objektivitás síkjáról könnyen átsiklik a szubjektív Irracionalitásba.

Bb7 A kifejezés kontrasztja — a művészi stílus alapvető kifejezési kategóriája; a szöveg maximális élénkségének („érdekességének“) forrása; a mondatok és a szöveg stilizálása ún. tenzív—defenzív ívvel, tehát úgy, hogy az elemek egyike eközben feszültséget (nyugtalanságot, konfliktust, tenziót) vált ki, a másik viszont a feszültség feloldását (a megnyugvást, a konfliktus megoldását, a deten- ziőt) szolgálja; e mondat- és szövegépítkezés hatásossága a pszichikai és társadalmi események és homeosztatikus tendenciák tenzív—defenzív jellegére, vagyis a felbillent egyensúlyi helyzet felújítására irányuló törekvésre épül; a tenzív— detenzív kontrasztra épülő cselekmény neve szüzsé; megkülönböztetünk szűk-