Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Miko, František: A kifejezésrendszer értelmező szótára

kell mindig újat tartalmaznia; ez az ún. „szintag.matikus“, „kifejtő“ eljárásmód, amely a téma maximális -kifejtését és kibontakoztatását szolgálja (epikában, tudományos stílusban);

© a szöveg aktuális mondattagolási elvének érvényesülése: a mondatban és a szövegben az ismert elemtől (mondat, a szöveg kiindulópontja) kötelezően át kell térni az új elemre (vagyis Xi + l^Xi).

B3’ A kifejezés szimultanizmusa — a szukeesszivitás ellenpólusa, amellyel együtt polarizáló kategóriát alkot; ez az elemek ismétlődő, koordinált, grafikai egymás alá sorolásssal (pl. versben, rímben) történő szimultán elrendezése, amely az elemek konfrostálásához, hasonlóságaik kereséséhez vezet (a Jakobson- és a Lot- man-féle ekvivalencia mint a költészet elve); ez az ún. „paradigmatlkus“ eljárás; a szimultanizmus az ikonitás negáciőja, és a beszédben a szubjektív szempontok felülkerekedésének a tünete;

® a kifejezések, a motívumok, a tematikai részek ismétlődése; a kifejezések, a mondatok és a tematikai részek koordinálása; a ritmus és a versépítikezés, a mondatok, a motívumok és a tematikai részek párhuzama; az elemek szabad, asszociatív kapcsolása a mondatban és a szövegben.

B4 A kifejezés koherenciája — a kifejezés szukcesszivitásának szempontja; itt a mondatnak és a bekezdésnek az előző mondattal és bekezdéssel való összefüggéséről van sző részleges egyezésük alapján;

• a szavaknak és a motívumoknak az aktuális mondattagolás elvei szerinti implicit vagy explicit megismétlése: Ml — Li ~ M2 — Ľ2 ~ M3 — L3, vagyis adott mondat lényege (magva) a következő mondatban vagy a további mondatok valamelyikében mint lappangó vagy mint nyilvánvaló kiindulópont megismétlődik.

B5 A kifejezés változatossága — a szavak és a motívumok ikülönfélesége a szövegben, amelyet (a változatok) számának, valamint a szövegben levő szavak és

motívumok összegének aránya ad meg (V = ); a szavak és a motívumok

ismétlődése csökkenti a változatosságot; a szöveg változatossága hatással van az információ alakulására is;

® a különféle szavak és motívumok számának növekedése a szövegben; a szavak és a motívumok összegének csökkenése a szövegben.

B6 A kifejezés részletessége (minuciozitása) — a kifejezés olyan változatossága, amelyben a különféleséget a valóság részleteit jelölő kevésbé frenkventált szavak és motívumok számának felduzzasztásával érik el;

• a részletekre vonatkozó szavak és motívumok frenkvenciájának növekedése.

B7 A kifejezés változékonysága (variabilitás) — a kifejezéseknek és a motívumoknak az a tulajdonsága, hogy informatív jellegüket feltételezíhetőségük vagy váratlanságuk szerint (prediktabilitás — unpredlktabilitás) értelmezzük a szövegben; ez az informatív érték fordított arányban v,an a szövegben és a kommunikációs helyzetben szereplő kifejezések „szokványosságával“; ismétlődésüktől, „kopottságuktól“ függ; a változékonyság a kifejezést újszerűvé, váratlanná teszi; a változékonyságot mindenekelőtt egyazon szövegen belül értjük, s a szöveg egyes részeinek „eredetisége“ érhető el vele;

© a mindennapos, gyakori, kopott, konvencionális kifejezések és motívumok kerülése, vagyis a kifejezés változékonysága.

B71 A kifejezés egyedisége (szingularitása) — a változékonyság magasabb foka, amellyel elkerülhető, hogy két szöveg egyforma legyen; a szöveg megkülön- köztetése más szövegektől, s ezzel elérhető a szöveg eredetisége, a szingularitás rendszerint mint időben fejlődő újdonság értelmezendő;

© más szövegekhez képest adott szövegben a nyelv, a motívumok, a téma és a kompozíció változékonysága.

B72 A kifejezés idiovariábilit&sa — a változékonyság -még fokozottabb mértéke, amelyben egy bizonyos szerző szövegeinek -eredetiségéről van szó más szerzők szövegeihez képest;

• adott szerző szövegeiben a nyelv a motívumok, a témák és a kompozíció változékonysága; vagyis költészetének, stílusának egyéni jellege más szerzők költészetéhez és stílusához képest.